Katasztrófa közeleg?
Ha nem fékezzük meg a klímaváltozást, tönkretesszük a Földet. Az új tanulmányok segíthetnek valamit, de a jövő így sem lesz rózsás.
ÍRTA: ELIZABETH KOLBERT
„Az amerikai történelem egyik egyedülálló napja a végéhez közeledik” – zengte jellegzetes baritonján Walter Cronkite, a CBS híradójának műsorvezetője 1970. április 22-én. Az első Föld napja 20 millió embert, az ország lakosságának tizedét vonzotta az utcára. Sokkal többet, mint amennyire az esemény megálmodója, Gaylord Nelson szenátor számított. A résztvevők sokszor sajátosan szertelenül fejezték ki, hogy aggodalommal tölti el őket a környezet állapota.
Énekeltek, táncoltak, szemetet gyűjtöttek, New York utcáin döglött halakat vonszoltak fel-alá.
Bostonban halottnak tettették magukat, Philadelphiában egy minden fajra kiterjedő „függetlenségi nyilatkozatot” írtak alá. „A Föld napja éppen azt hozta, amiben bíztam – nyilatkozta később a wisconsini demokrata szenátor. – Tömeges, elemi erejű tiltakozás volt.” Nem emlékszem, hogy 1970-ben gyerekfejjel bármelyik eseményen részt vettem volna, de világlátásomat döntő módon formálta az az „egyedülálló” pillanat. A hetvenes években én is tüntettem az esőben, győzködtem az osztálytársaimat, hogy hasznosítsák újra az üdítősdobozokat. Bíbor virágos trapéznadrágot viseltem, és aggódtam a Föld jövőjéért.
Felnőttként, újságíróként a környezetvédelemre szakosodtam, fiatalkori szenvedélyemből hivatás lett. Amazóniából tudósítottam az erdőirtásról, Új-Zélandon vizsgáltam az invazív fajok hatásait, Grönlandra kísértem a jégtakaró vastagságát mérő kutatókat. Büszkén láttam, hogy gyermekeim belépnek az iskolai környezetvédő klubba. Meséltem nekik – talán többször is, mint kellett volna –, hogy annak idején kiszedtem az iskolai büfé szemetesvödréből mindazt, amit újra feldolgozhatónak véltem. Új-Angliában élek. Itt április 22. pompás nap. Rügyeznek a fák, brekegnek a békák, fészket raknak a királygébicsek. A Föld napján évről évre kirándulok a közeli erdőbe. Ebihalakat keresek, megcsodálom a tavaszi kérészéletű fajokat. És egyre inkább aggaszt bolygónk jövője.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. áprilisi lapszámában.
Titokzatos mélységekben
Búvárjárművekkel és ultramodern eszközökkel vizsgálják a kutatók bolygónk legkevésbé feltárt élőhelyét, az óceánok mélyét.
Többrétű küldetés
Zoleka Filander odalent az aljzatot vizsgálja, a szárazföldön pedig leendő kutatókat oktat és lelkesít.
Így áll össze egy szaurusz
A kiásástól a kiállításig: években mérhető, észbontóan aprólékos munka és sok millió dollár kell egy dinoszaurusz föltámasztásához.
Üdvözöljük a barna medvék földjén!
Alaszka zordon katmai part vidékén személyes ismeretséget köthetünk a rettegett csúcsragadozókkal.
Denevérek: igaz szerelmi történet
Sokan irtóznak tőlük, de olyanok is vannak, akik beleszeretnek a denevérekbe.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
