A második világháború utolsó arcai
Volt közöttük nagyon sok hős, és volt töméntelen áldozat is. Kevesen élnek, néhányan maradtak csupán, akik még emlékezhetnek azokra az időkre, hiszen hetvenöt éve immár, hogy a véres harcok befejeződtek.
A BEVEZETŐT ÍRTA: LYNNE OLSON
FÉNYKÉPEZTE:ROBERT CLARK
Hetvenöt esztendeje már, hogy az emberiség történelmének legnagyobb földrajzi területet érintő, legpusztítóbb és legtöbb áldozatot követelő háborúja véget ért. A második világháború rászolgált nevére: olyan fegyveres konfliktus volt, amely idővel valóban világméretűvé súlyosbodott. Ebben a háborúban az úgynevezett szövetséges hatalmak – vagyis az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Kína és kisebb szövetségeseik – harcoltak Német-ország, Japán, Olaszország és a többi tengelyhatalom ellen. A világtörténelem legnagyobb arányú mozgósítása nyomán 70 millió férfi és nő öltött katonaruhát.
De a legszörnyűbb szenvedéseket, a legsúlyosabb veszteséget a polgári lakosságra mérte ez a háború. Az összes áldozat közel héttizede, a 66 millió halottból negyvenöt millió civil volt, ideszámítva a holokauszt során meggyilkolt mintegy hatmillió zsidót. Tízmillióknak kellett elmenekülniük otthonukból és hazájukból, sokan éveken át táborokban tengődtek.
Utóhatásait tekintve is történelmi jelentőségű volt ez a háború: megteremtette az azóta már jó hetven éve fennálló világrend alapjait. Beköszöntött az atomkor, létrejött Izrael állam, az élre tört két, egymással versengő szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Az újabb világégés megelőzésére megalakult az ENSZ, a NATO és egy sor más nemzetközi szervezet.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. júniusi lapszámában.