Élre állnak a nők
A bolíviai, új-zélandi, afganisztáni nők sokat nyertek politikai befolyásuk növekedtével. Ám legtöbbjük továbbra is társadalmi ellenállásba, sőt nem-ritkán fizikai erőszakba ütközik.
ÍRTA: RANIA ABOUZEID
A politikai színtéren fellépni igyekvő nők a világban minden-hol és mindenkor ellenállásba ütköztek. Az ártó rosszindulattól a merényletig, gyilkosságig ez az ellenállás sokféle formát ölthetett. Újabban már jelentős a javulás, de a nők sok helyütt továbbra is a rég megszokott ellenállást tapasztalják, még azokban az országokban is, ahol már nagyobb szerephez jutottak a kormányzásban. Manapság a világ országainak több mint felében, ideértve Bolíviát és olyan, polgárháború dúlta államokat is, mint Irak és Afganisztán, a törvényhozásban nemek szerint megállapított kvóták szavatolják a nők arányos politikai részvételét. Csakhogy a kvótáknak is megvannak a maguk korlátai, például az, hogy olykor még a liberális demokráciákban is demokráciaellenesnek és diszkriminatívnak minősülnek, azon az alapon, hogy a kvóták révén érvényesülő nők igazából nem képességeik, hanem nemi hovatartozásuk okán jutnak pozícióhoz. És mint azt a bolíviai példa is igazolja: a kvóta sok helyütt a szexista támadásoktól sem védi a női tisztségviselőket.
A társadalmi nemi szerepek megítélésében semleges, érdemalapú politikai rendszerekben is akadnak történelmi hátterű szerkezeti egyenlőtlenségek. A társadalom domináns csoportjai, vagyis a fehér, tehetős férfiak ezekben a kvóta nélküli rendszerekben is előnyhöz juthatnak. Természetes, hogy a politikai érvényesülés útján le kell küzdeni akadályokat. De egészen más kérdés, hogy ha egyszer komoly politikai tényező lesz, mit tehet meg egy nő, és mit nem. Ha nők is pozícióba kerülnek egy párton belül vagy a képviselőházban, ez a változás elvezethet a nemek közti egyenlőséghez, de az is előfordulhat, hogy merő látszat marad, hogy női politikus legfeljebb a jelenlétével sugall változást, a hangját valójában nemigen hallathatja. Sok minden függ attól is, hogy milyen hátterű nő kerül politikai pozícióba, és ebben a pozícióban mennyiben tud más hátterű nőket is képviselni. Új-Zélandtól Afganisztánig ezekkel és ezekhez hasonló kérdésekkel birkóznak az országok. Mindeközben a nők minden megfélemlítés, erőszak és egyéb akadály dacára világszerte próbálják megvetni a lábukat a politikai életben.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. júniusi lapszámában.
National Geographic 33: Isabel Cristina Gámez és Oscar Andrés Méndez
Egy építész és egy mérnök, akik megtalálták a műanyaghulladék hasznosításának új módját.
National Geographic 33: Lewis Pugh
Az extrém sportoló élete küldetésének látja, hogy óvja a Föld sérülékeny élőhelyeit.
Őshüllők ma is eleven kortársa
A tokfélék – stílszerűen szólva – minden bajt megúsztak 162 millió éven át, de aztán az ember ténykedése a kihalás szélére sodorta őket. Az élő kövület utolsó egyedeinek megmentéséért nagy erőkkel küzdenek a kutatók.
Megmenthetők-e Új-Zéland ritka madarai több millió ragadozó kiirtásával?
Új-Zéland népe elhatározta, hogy a különösképpen kártékony ragadozók totális kiirtásával védi meg őshonos, becses madarait. A világ eddigi legnagyobb léptékű természetvédő projektje könyörtelenül hatékony szakaszába lépett, ugyanakkor még az is nagy kérdés, hogy mely fajokat kell menteni, és melyek a pusztítandók.
National Geographic 33: Edward Norton
A színész, aki az afrikai vadvilág megóvásának új módjain fáradozik.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
