Bajban az Indus-völgy

Az Indust, a világ egyik legnagyobb folyamát tavasszal és nyáron a Himalája és a szomszédos hegyek olvadó gleccserei táplálják. A folyó vízgyűjtő területén 270 millióan élnek.

Írta: Alice Albinia
Fényképezte: Brendan Hoffman
A fölmelegedés miatt egyre zsugorodnak a jégfolyamok, így az Indus vízhozama századunk közepétől várhatóan csökkenni kezd. Ennek következtében milliók élete kerülhet veszélybe, nem mellékesen súlyosbodhatnak a politikai-gazdasági ellentétek India, Pakisztán és Kína között.

A tibeti Kangrinboqé-hegy közelében négy nagy folyam ered. Némelyik keletnek, némelyik nyugat felé tart a Himalája vonulatai között, majd délnek fordulva mint egy vízistennő karjai érik el a tengert. Partvidékükön ősi kultúrák, később pedig országok születtek: Tibet, Pakisztán, India északi része, Nepál, Banglades. Vizüket régóta használja az ember, a vízutánpótlás pedig mindig is két természeti tényezőtől: a monszunesőktől és a gleccserek olvadásától függött. Mindkettő évezredeken át az istenek hitbizománya volt, ám ma már nyilvánvalóan az emberen múlik. A Himalája keleti vonulatai közül előbukkanó folyókat, köztük a Brahmaputrát legfőképpen a nyári monszunesők táplálják; a klíma melegedésével, minthogy több vízpára kerül a légkörbe, hozamuk még nőhet is, nem is kevéssel.

A Kangrinboqé-hegy ormától nyugatra már jórészt a Himalája, a Karakorum és a Hindukus hótakarója és gleccserei táplálják az Indust. A gleccserek afféle víztoronyként működnek: télen fent tárolják a lehulló és jéggé fagyó havat, tavasszal és nyáron pedig, amikor olvadásnak indulnak, folyamatosan vizet adnak a környékbeli lakosságnak és az ökoszisztémáknak. Lejjebb, a pakisztáni és indiai síkságon a földkerekség legnagyobb öntözőrendszereinek működése függ alapvetően az Indus vízhozamától. A folyót tápláló gleccserek egészsége mindent egybevéve így mintegy 270 millió ember számára létkérdés.
Csakhogy a gleccserek legtöbbje fogyatkozik; emiatt ma még nő az Indus vízhozama, ám ha tovább tart a fölmelegedés – márpedig az előrejelzések ezt jósolják –, és emiatt a jégfolyamok egyre fogyatkoznak majd, 2050 táján az Indus vízszintje eléri maximumát, utána apadásnak indul. Az Indus vizének már most 95 százalékát hasznosítja az ember, ehhez képest a vízgyűjtő terület népessége rohamosan nő. Egy kutatócsoport a National Geographic Society támogatásával nemrég elemezte a világban víztornyokként működő gleccserek állapotát, majd a Nature hasábjain hírül adta: az Indust fenyegeti a legnagyobb veszély. „A növekvő vízkivétel és az állami intézkedések korlátozott működőképessége miatt az Indus aligha győzi majd” – tudatták. És Pakisztán jár majd a legrosszabbul. mert felső szakaszát a kínaiak nem sokkal korábban visszaduzzasztották. Az óriási népességű Indiának, Pakisztánnak és Kínának – mindhárom atomhatalom! – jó oka van a vízbázis védelmére. A Föld éghajlata lassan, szinte felfoghatatlanul változik. Ám ezek a változások az Indus-völgyben bármikor olyan konfliktust robbanthatnak ki, amely pillanatok alatt lángba borítja a világot.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. júliusi lapszámában.