Örök hegymenetben

Egyetemi oktató, a Földgömb magazin főszerkesztője, kutató geográfusként pedig olyan helyeken tölthet hosszabb időket, mint az Antarktisz, az Andok, Szibéria. Hogy érte ezt el?

Megdolgoztam érte. A kilencvenes évek második felében még doktoranduszként jutottam el az Antarktiszra. A lengyelek kínálták fel a részvételi lehetőséget a magyar kollégáknak, de rajtam kívül ez senkit sem érdekelt. Egyetemista koromban is megérte évet halasztanom azért, hogy eljuthassak fél évre a kanadai sarkvidékre, majd fél évre Szibériába. Sosem a kirándulás érdekelt – persze szeretek hegyet mászni, de számomra az expedíció célja a tudományos újdonság. Például, hogy vajon hol mehetett át Kőrösi Csoma Sándor nyolc nap alatt a Himaláján, ha ugyanezt a távolságot a mai ösvényeken három hét alatt lehet megtenni. A megoldáshoz oda kellett mennünk, és ott kiderült, hogy a Kőrösi Csoma útvonalán található szurdok tetejét kétszáz évvel ezelőtt fából, ágakból összerótt, kőlapokkal borított út fedte, azon még teherhordó állatokkal is át lehetett kelni. Csak már rég leomlott, lent meg legföljebb egy hátizsákkal a hátadon tudsz átevickélni. Tehát találtam valami nóvumot. Ugyanezért mentem az Antarktiszra és az Andokba is.

Az ön esetében az Andok leginkább a Száraz-Andok különálló hegyeit, az Ojos del Salado-vidéket jelenti, ahol jó tíz éve végeznek hosszú távú monitoringvizsgálatokat. Miért ott?

Az ember némi tapasztalat birtokában lehetőleg olyan dolgokba kezd, amelyek teljesíthetőnek tűnnek, és komoly új eredményeket ígérnek. A Himalája nem igazán pálya, mert ott magyarként labdába se rúgunk egy angol, német vagy francia kutatócsapat mellett. Végiggondoltuk tehát, hol van olyan hely, ahova nem nagyon járnak kutatók, mert túl veszélyes. Legyen száraz terület, ahol nagy szükség van a vízre, legyen magas hegység, mert azt a környezetet nagyon szeretjük, és legyen tudományos szempontból jól feltérképezhető. Így esett a választás bolygónk legmagasabb vulkánjára, a 6893 méter magas Ojos del Saladóra a chilei–argentin határon. 2008-ban kezdtünk ott dolgozni; a projekt gyakorlatilag a Földgömb folyóirat révén kezdődhetett el. Létrehoztunk egy kutatási alapítványt, nekivágtunk, és megvetettük a lábunkat az Andokban. Azóta évente többször is ott vagyunk, hónapokat töltünk a hegyi munkával, sőt egyre szélesedik a kutatási területünk, már Patagóniában is dolgozunk…

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. júliusi lapszámában.