Erre tanítanak a világjárványok

A tanulságról akkor sem feledkezhetünk meg, ha már túljutottunk a közvetlen életveszélyen.

ÍRTA: DAVID QUAMMEN
FÉNYKÉPEZTE: TOMÁS MUNITA
Március eleje volt, az új koronavírus már javában tarolt a világban. A parti őrség hajója, a Pike bukdácsolva szelte a habokat, fedélzetén katasztrófaelhárító orvoscsapattal tartott a kaliforniai partoktól jó 20 kilométerre veszteglő Grand Princess felé. A feladat: az óceánjárón tartózkodó 3500 fő közül kiválasztani a betegeket, majd előkészíteni a partra szállításukat. A csapat tagja volt Michael Callahan is, aki már évtizedek óta ragályok ellen küzd a világban, ám mint később elmesélte, odafelé leginkább azzal foglalkozott „nem igazán hősi pózban”, hogy a Pike korlátjánál könnyítsen magán.

A Pike kevéssel napnyugta előtt ért a Grand Princessről leengedett mentőbárkához. Callahan (aki még mindig küzdött a tengeribetegséggel) és társai teljes védőruházatukban alig láttak-hallottak. Így kellett egyesével leugrálniuk a hánykolódó csónakba, majd az óceánjáróhoz érve fölkapaszkodniuk az 57 méter magas hajóóriás fedélzetére. Amint fölérkeztek, rögvest munkához láttak. Közben maga a világ is ugrott egyet – éspedig az ismeretlenbe. Vagy inkább a rég elfeledettbe. Járványok mindig is sújtották az emberiséget, és amióta az egész Földet belaktuk, pandémiákkal, világjárványokkal is sokat kellett harcolnunk. Ezekben a harcokban fontos tanulságokkal lettünk gazdagabbak – bárcsak akkor is emlékeznénk majd ezekre a tanulságokra, amikor a vész múltával kimerülten és megkönnyebbülten fölsóhajtunk! Az új idők járványai, amilyen például a COVID–19 pandémia is, bizonyították, hogy könnyen megfertőzhetjük egymást, főként a családunkat. Azt is, hogy a fertőzéstől való félelem elválaszt bennünket. Meg hogy az elzártság nyomasztó, idegölő, és hogy megannyi betegnek szomorú körülmények között, magányosan kell meghalnia. A ma világjárványa arra is emlékeztet bennünket, hogy nagyon sok múlik a bátrakon, akik – mint Callahan – életüket kockáztatva harcolnak a gyilkos ragályok ellen.


A régi pandémiák idején azok voltak a bátrak, akik szakítani tudtak a megrögzött gondolkodásmóddal, akik az apró, látszólag jelentéktelen mozzanatokra, sőt a kézen-közön kapott információkra is odafigyeltek. Ráébredtek, hogy ami a világ nyomorúságos részein történik, másutt is könnyen megismétlődhet. A világjárványok megértését az emberiség történetének egyik legszörnyűbb ragályával érdemes kezdenünk…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. augusztusi lapszámában.