Virágzik a Duna
A nyáridő csöndes, alkonyi órájában szinte varázsütésre elevenedik meg a folyófelszín. Hófehér rovarok ezrei emelkednek ki a sötétlő vízből, hogy engedelmeskedjenek rövid létük egyetlen parancsának.
ÍRTA: KRISKA GYÖRGY
FÉNYKÉPEZTE: POTYÓ IMRE
A dunavirág (Ephoron virgo) nyaranta, 3-4 hetes rajzási időszakában szaporodik alkonyat után. Ilyenkor az utolsó lárvaalak, a nimfa a vízfelszínre úszik, néhány perc leforgása alatt előimágóvá, majd szubimágóvá vedlik. Az előimágó, a kifejlett kérészhez hasonló, szárnyas alak újabb vedlés után válik ivarérett imágóvá.
A nőstények petézést megelőző kompenzációs, folyásiránnyal szemben zajló repülésének kettős rendeltetése van. Az egyik, hogy a lerakott peték elsodródásuk ellenére nagyjából oda jussanak, ahol az előző lárvanemzedék is fölcseperedett, másrészt hogy a nőstények messzebbre kalandozva újabb Duna-szakaszokat és kisebb mellékágakat is benépesíthessenek utódaikkal.
A folyó közepén, folyásiránnyal szemben szálló kérésznőstények néhány kilométernyi repülés után leereszkednek a vízfelszínre, és lerakják hat-nyolc ezer petét tartalmazó petecsomóikat. A peték lefelé sodródnak, elérik a mederaljzatot, és ott a következő év tavaszán kikelnek a lárvák. A dunavirág nőstényeinek jelentős hányada, olykor nem kevesebb mint fele szűznemzéssel szaporodik. Nem párzanak hímekkel a kibújásuk után, megtermékenyítetlen petéket raknak le, azokból pedig csak nőstények kelnek ki.
A kérészpetékből kikelő lárva néhány hónapos fejlődése során tizenötször-tizenhatszor vedlik. Szárnyhüvelyeinek nagysága, színezete alapján öt fejlődési stádiumát különíthetjük el. A kérészlárvák biomasszája a folyókban jelentős lehet, akár az árvaszúnyoglárvákét is meghaladhatja, ennélfogva igen fontos haltáplálék.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. augusztusi lapszámában.