Elrabolt életek

ÍRTA: YUDHIJIT BHATTACHARJEE
FÉNYKÉPEZTE: SMITA SHARMA

Mielőtt eladták őket, és ugyanabba a bordélyba kerültek, Sayeda és Anjali is élte a szegény családba született lányok életét. Hasonló körülmények között nőttek fel egymástól pár száz kilométerre: Sayeda a bangladesi Khulnában, Anjali pedig Indiában, a nyugat-bengáliai Siliguriban.
Mindketten arra vágytak, amire az ő korukban a fiatalok: saját lábra állni, társra lelni, álmaikat valóra váltani. Naivan látták a világot, fogalmuk sem volt róla, miféle borzalmak várhatnak rájuk. Sayeda nyomornegyedben, kétszobás házikóban nőtt fel, gyerekkora jó részét egyedül töltötte. Édesanyja hajnalban kelt, egész nap boltokat takarított a bevásárlónegyedben. Apja bicikliriksán, fillérekért fuvarozta az utasokat. Sayeda nem tanult jól, még tízéves sem volt, amikor kimaradt az iskolából. Rossz vége lesz, ha így folytatja, intette az anyja. Sayeda vidám lány volt, könnyen barátkozott. Legjobban táncolni szeretett. Ha nem voltak otthon a szülei, bámulta a tévében a hindi és bengáli filmek táncosait, és utánozta őket. Olykor az anyja rajtakapta, és jól leszidta. „A szomszédok is mondták, hogy örökké csak énekel meg táncol” – mesélte.

Szép lány volt Sayeda, finom arcú, mandulaszemű, szerette festeni magát. Kisegítő volt egy szépségszalonban, megtanulta a frizurafajtákat, a bőrkezeléseket, a kozmetikumok működését. Bolondultak érte a fiúk, szülei ezért eldöntötték, hogy 13 évesen férjhez adják. Habár törvénybe ütközik, Dél-Ázsia nagy részén mindmáig dívik a gyermekházasság. Szülei választottja azonban durván bánt Sayedával, ezért a lány egy idő után hazaköltözött. Kérlelni kezdte az anyját, hadd iratkozzon be egy tánciskolába. „Szerepelhetek majd előadásokon, kereshetek egy kis pénzt” – győzködte. Az asszony engedett, Sayeda hamarosan már esküvőkön és más eseményeken is föllépett. Aztán beleszeretett valakibe, akit még a tánciskolából ismert. A fiú megígérte neki, hogy átjuttatja Indiába, mert ott jóval többet keresnek a táncosok. Sayeda úgy döntött, elszökik a fiúval.

A bájos, csillogó szemű Anjali is maga mögött hagyta a szülői házat. Családja nyomornegyedben, tákolt viskóban élt. Rosszul ment a soruk, így a lány már 13 évesen abbahagyta az iskolát, gyárban vállalt munkát, élelmiszert csomagolt. A magának való, visszahúzódó Anjali nem egykönnyen lelt barátra. Odahaza pátyolgatni kezdett egy kecskegidát. A kis állat lett a bizalmasa, mindenhova elkísérte, elcsente a tányérjáról az ételt, esténként az ágyába is bevackolta magát. Anjali a gyárban szerelmes lett egy fiúba. Tudta, hogy anyja akar neki férjet választani, de ragaszkodott szíve választottjához. A Durga Puja ünnep idején, 2016 októberében egy este magára öltötte vadonatúj salwar kameezét, kiosont a házból, és kibuszozott a pályaudvarra, ahol a barátja már várta. Másodmagával volt, de Anjali nem fogott gyanút, fölszállt a két fiúval a calcuttai vonatra.

A fiatalkorúak, gyermekek szexuális kizsákmányolása a gonoszság netovábbja. Sayeda és Anjali csak kettő a millió és millió áldozat közül. A valós nagyságrendet, mint a szervezett bűnözésnél általában, lehetetlen pontosan meghatározni, de az bizonyos, hogy a szexkereskedelem több milliárd dolláros „iparággá” nőtte ki magát. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) sokat idézett jelentése szerint 2016-ban egymilliónál is több fiatalkorú lett szexuális kizsákmányolás áldozata. Ám mert a gyermekprostitúció különösen nehezen érhető tetten, a jelentés szerzői hangsúlyozzák: a valós szám minden bizonnyal még sokkal nagyobb.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. októberi lapszámában.