Így lettünk plasztikfüggők
Hogyan uralták el életünket a könnyen kezelhető, eldobható műanyag holmik – és miként szabaduljunk meg tőlük a magunk és bolygónk érdekében?
ÍRTA: LORI CUTHBERT, TIK ROOT, LAURA PARKER, ALEJANDRA BORUNDA és SARAH GIBBENS
FÉNYKÉPEZTE: HANNAH WHITAKER
Elsőre nem is olyan könnyű válaszolni a kérdésre, hogy ugyanis mi a közös a fogkefében, a gumiabroncsban, a cigarettában meg a cipőben. De ha alaposabb vizsgálódásba fogunk, hamar kiderül, hogy sok más használati tárgyunkhoz hasonlóan ezek a holmik is kisebb vagy nagyobb
mértékben műanyagból, plasztikból készülnek. A plasztik pedig mostanára világprobléma lett. Minthogy mindenféle egyéb anyagokkal, a cipők esetében ráadásul egyik plasztikfajtát a másikkal keverik, sokszor egyáltalán nem, de legalábbis bajosan lehet újra felhasználni. Gyakran esély sincs az újrahasznosításra, nincs meg az infrastruktúra, hogy szemétégetőbe vagy hulladéklerakóba szállítsák a kidobott műanyag tárgyakat, ennélfogva a plasztikáradat előbb vagy utóbb a folyókba, majd a tengerekbe kerül.
A műanyag alapú termékek rendszerint rövid ideig teljesítenek szolgálatot, utána viszont még évszázadokig velünk maradnak. A folyókban, tengerekben parányi mikrorészecskékre bomlanak morzsolódnak, a kisebb-nagyobb vízi lények pedig bekapdossák az apró szemcséket. Így végül mi magunk is megesszük a mikroműanyagokat, a mi szervezetünkbe is bejut a plasztik – egyelőre
nem tudni, miféle hosszú távú következményekkel jár. A műanyagok bomlásának még apróbb részecskéit, az úgynevezett nanoműanyagokat pedig simán be is lélegezhetjük. A kutatók nemrég a magashegyekben, sőt az északi sarkvidéken is kimutattak a levegőben szállongó, széllel, hóval,
esővízzel terjedő nanoplasztik szemcséket.
Csodának indult, rémálom lehet belőle. A környezetvédők már fél évszázada hangoztatják
a „kevesebbet, többször és újra” hármas jelszavát. A műanyag holmik és csomagolóanyagok gyártói ennek ellenére kevés hajlandóságot mutatnak a termelés visszafogására és többször használható cikkek előállítására. Az újrahasznosítás pedig bonyodalmas és drágán kivitelezhető folyamat. Így a plasztikszennyezés világméretű probléma lett, és egyre nagyobb a tét.
Azért változik már a szemléletünk, mind jobban aggódunk a plasztikhulladék miatt, mind többen
keresnek megoldásokat a műanyagok kiváltására. Nem az a cél, hogy kipurgáljuk a világból a hajdan nemes szándékkal feltalált plasztikot; az alkalmazásából fakadó ártalmakat kell kiiktatnunk.
Életünk minden területén más és más célból használunk műanyagot, és minden alkalmazási módhoz, minden plasztikholmihoz más háttérproblémák társulnak.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. októberi lapszámában.