Még megmenekülhet az amazóniai óriás sasmadár
Kutatók, brazildiógyűjtők, gazdák és turisztikai vállalkozók egyesítik erőiket, hogy megmentsék a sasok egyik legnagyobbikát: a hárpiát.
ÍRTA: RACHEL NUWER
FÉNYKÉPEZTE: KARINE AIGNER
Az áramvonalas testű, szürke-fekete tollazatú, vad tekintetű, fölálló arctollakat viselő hárpia a sasok egyik legnagyobbika, döbbenetes megjelenésű madár. Karma nagyobb, mint a grizzlyé, akár egy felnőtt lajhárt is le tud tépni a faágról, és tojója akár 11 kilósra is megnőhet.
A csúcsragadozó hárpia igen fontos szerepet tölt be ökológiai szempontból: kordában tartja prédaállatai populációit. „Ha sikerül szervezetten védenünk, egyúttal fajok sokaságának is védelmet biztosítunk az ökoszisztémában, ahol a hárpia honos” – magyarázza Richard Watson, a Peregrine Fund elnöke és vezérigazgatója; szervezete vezeti Panamában a hárpiavédő programot. Nem tudni, hány hárpia élhet még a szabad természetben, de a kutatók biztosak abban, hogy faja eltűnőben van. Valaha előfordult Dél-Mexikótól Észak-Argentínáig, de az 19. század kezdete óta elterjedési területe több mint 40 százalékkal zsugorodott. Everton Miranda biológus szerint ma már jobbára csak Amazóniában találni hárpiát. Leginkább a mezőgazdaság meg a bányászat és az építkezésekkel összefüggő vad erdőirtás veszélyezteti a hárpia fajának fennmaradását.
Miranda becslése szerint Amazónia brazíliai részén óránként 55 hektárnyi őserdőt taroltak le ebben az évben. Miranda, a küzdősportolóból lett kutató a brazíliai hárpiák megmentésének frontvonalában dolgozik. Úgy véli, hatékony védelem nélkül ez a ragadozómadár nemsokára eltűnik brazíliai menedékének jelentős részéről, az úgynevezett erdőirtásos ívből – a Spanyolország-méretű vidék féloldalas mosolyként fogja közre a térképen Amazónia délkeleti részét. Szerinte az élőhelypusztítás ellen úgy lehet felvenni a harcot, hogy bebizonyítjuk a brazíliaiaknak: az élő erdő több hasznot hozhat, mint a letarolt. Miranda nemrég ökoturisztikai ösztönzőprogramot indított annak érdekében, hogy a gazdák ne tizedeljék, hanem oltalmazzák a hárpiát és élőhelyeit.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. októberi lapszámában.
Szélsőségek 12 hónapja
Az északi-sarkvidéki Svalbard, a Föld leggyorsabban melegedő tája példázza, miként hat a klímaváltozás a szárazföldre, a tengerre és az élővilágra.
Rejtelmes, másvilági nyálkagombák
Nyirkos viszonyok között, spóratömeggel szaporodnak, sokkal inkább amőbák, mint penészgombák.
Egy háború hosszú árnya
Koszovó élni és boldogulni akar, ezért mindent megtesz, hogy elismertesse függetlenségét a világgal, és rendezze konfliktusait Szerbiával.
Erőszakkal elszakítva
Századokon át bevett gyakorlat volt, hogy az észak-amerikai őslakos családoktól elszakították, és internátusokba, missziós iskolákba vitték átnevelésre a gyerekeket.
Elefántok és ember: lehet jobb a viszony?
Gyorsan megtanultak a közelségünkben élni. Mi vajon tudunk-e alkalmazkodni hozzájuk?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
