Újragondolt dinoszauruszok

Át kell értékelnünk mindazt, amit a dinoszauruszok külleméről, bőrének-tollazatának színéről, egyedfejlődéséről, életmódjáról és evolúciójáról mostanáig gondoltunk.

ÍRTA: MICHAEL GRESHKO
FÉNYKÉPEZTE: PAOLO VERZONE
ILLUSZTRÁCIÓ: DAVIDE BONADONNA és GABRIEL UGUETO
Egy fagyos januári délutánon Susannah Maidment, a Brit Természetrajzi Múzeum kurátora Londonban áll egy tavacska partján, és egy dinoszauruszcsordát bámul. Az ő társaságában járom éppen a Crystal Palace Parkot, ahol 1854-ben a világon először láthatott a publikum dinoszauruszokat. A dinószobrok az első perctől hatalmas sikert arattak, és a lelkesedés azóta sem csillapodik.


A Crystal Palace dinoszauruszai – csaknem 140 évvel azelőtt, hogy Steven Spielberg filmje, a Jurassic Park megborzongatta a világot – már tömegeket vonzottak: három évtizeden át évről évre jó kétmillióan voltak rájuk kíváncsiak. Maga Charles Dickens is megemlíti a Crystal Palace egyik dinoszauruszát Örökösök című regényében. A Crystal Palace-i Dinoszauruszok Barátai Társaság két vezetője, Ellinor Michel és Sarah Jayne Slaughter kíséretében lépünk be a kapun, és sétálunk el a tóhoz, hogy alaposabban szemügyre vehessük a 166 éves szobrokat. Mellig érő gumicsizmában kelünk át a szigetre, de én már az első lépést elhibázom, belecsobbanok a vízbe. Nagy üggyel-bajjal a partra kecmergek, bűzlök az iszaptól. „Hozta isten a Dinoszaurusz-szigeten!” – rikkantja Slaughter fülig érő szájjal. A páfrányok és szivacsos moszatágyak között álló zöld szobrok ma is csodásak, sőt fenségesek.
A két kréta időszaki növényevő Iguanodon óriási leguánra emlékeztet. Az orrukra képzelt páros kitüremkedésről azóta kiderült, hogy valójában a hüvelykujjuk része volt. Kicsit azért avíttnak érzem a szoborseregletet, de Maidment hangsúlyozza: a Crystal Palace dinoszauruszai a maguk idejében a legfrissebb tudományos ismereteket testesítették meg, az addig talált néhány fosszília és már jól ismert hüllők összevetésén alapultak.


A kutatók ma már nem kalapáccsal és vésővel, hanem orvosi szkennerrel, részecskegyorsítóval és vegyelemző eljárásokkal bontják ki a beágyazó kőzetből a maradványokat, így a legapróbb, legrejtettebb vonásokat is földeríthetik. A tojások és a tollazat színétől az agyi jellegzetességekig döbbenetesen sokrétű ismeretanyaggal bővült és egyre gazdagodik a modern dinóenciklopédia, tömérdek újdonság derült ki a dinoszauruszok születésével, egyedfejlődésével, küllemével és életmódjával kapcsolatban. Ilyen módon nemcsak a dinoszauruszokról kialakult közkeletű kép lesz egyre árnyaltabb, hanem bizonyos értelemben életre is kelnek ezek a fantasztikus lények. Az Edinburgh-i Egyetem paleontológusa, Steve Brusatte nem habozik kijelenteni: a dinoszauruszkutatás manapság valóságos aranykorát éli.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. októberi lapszámában.