Nem szabad kihagyni az esélyt
A világjárvány méginkább emlékeztet rá: nem szipolyozhatjuk tovább a Földet. A klímakatasztrófa megelőzésére is sarkallhat – már ha képesek vagyunk észhez térni és másként folytatni.
ÍRTA: ROBERT KUNZIG
FÉNYKÉPEZTE: JOHN CHIARA
A National Geographic magazinnál globális környezeti témákkal foglalkozom; a járvány kitörésekor éppen Antarktika környékén hajóztam. A Föld napja fél évszázados évfordulójának szentelt áprilisi számunk föltette a kérdést: milyen lesz bolygónk 2070-ben? Amikor néhány napra még visszamentem Washingtonba, a fölzaklató fejlemények hatása alatt kezembe vettem A pestist.
Albert Camus 1947-ben megjelent művét mostanában pillanatok alatt elkapkodják a boltokból, írta a Guardian. Tényleg dermesztő a párhuzam. „Folytatták a mindennapi életet, utazásokat terveztek, véleményt alkottak” – írta Camus Algériában, Oranban az első napokról, amikor még nem vettek tudomást a járványról. „Hogy is gondolhattak volna olyasmire, mint a pestis, amely semmissé teszi a jövőt…?”
De nekünk még van jövőnk, ha zavarosabb és kiszámíthatatlanabb lett is mostanra. Lesz-e a koronavírus-járványnak tartós hatása környezetünkre, és ha igen, mennyiben? Hogyan befolyásolja majd a városok levegőjének minőségét, az óceánokon hányódó plasztiközön mennyiségét, az esőerdők fogyatkozását és klímánk további melegedését? Idén már olyan meleg volt világszerte, hogy még a szibériai tundra is nagy területeken lángra kaphatott. Vajon a világjárvány ráébreszti-e a fennmaradásáért küzdő közel nyolcmilliárd földlakót, hogy másképpen kell viszonyulnia szülőbolygójához?
„A példátlan válság első szörnyű tanulsága, hogy minden tényező, amelyet a többitől függetlennek hittünk, nagyon is összefügg mindegyik másikkal” – írja Edgar Morin francia szociológus a járványról szóló új könyvében. Véleménye szerint a példa nélkül való bezártság minden eddiginél nyitottabbá tett bennünket fajunk jövőjének átgondolására. Június derekán, amikor a könyvet olvastam, az Egyesült Államokban már negyedik hete tüntettek George Floyd meggyilkolása miatt. Birminghamben és több más déli városban ledöntötték a polgárháborús emlékműveket. „Rendszerszintű változást” követeltek szerte az országban. Mindenki számára érzelmi töltetet nyert a gondolat: az afroamerikaiaktól bolygónk állapotáig az égvilágon mindenhez másként kell viszonyulnunk. Az éghajlati szélsőségek, a világjárvány és a rendőri erőszak is ugyanazt az érzést: a sebezhetőség dermesztő érzését ébresztette föl az emberekben. És ezt az érzést 2020-ban jószerével mindenkinek át kellett élnie.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. novemberi lapszámában.
Titokzatos mélységekben
Búvárjárművekkel és ultramodern eszközökkel vizsgálják a kutatók bolygónk legkevésbé feltárt élőhelyét, az óceánok mélyét.
Többrétű küldetés
Zoleka Filander odalent az aljzatot vizsgálja, a szárazföldön pedig leendő kutatókat oktat és lelkesít.
Így áll össze egy szaurusz
A kiásástól a kiállításig: években mérhető, észbontóan aprólékos munka és sok millió dollár kell egy dinoszaurusz föltámasztásához.
Üdvözöljük a barna medvék földjén!
Alaszka zordon katmai part vidékén személyes ismeretséget köthetünk a rettegett csúcsragadozókkal.
Denevérek: igaz szerelmi történet
Sokan irtóznak tőlük, de olyanok is vannak, akik beleszeretnek a denevérekbe.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
