Elringató dallamok
Ahogy az éj leszáll, dalok kelnek életre mindenütt a nagyvilágban. Dallamuk lágyan hullámzik a takaró alatt, az ölelő karok között. Millió csecsemő és kisgyermek fülel csöndben, hallgatja a dúdolókat, ringatókat, bölcsődalokat.
ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: HANNAH REYES MORALES
Az altatódal, a ringató ősi műfaj; legkorábbi ismert példáját egy négyezer éves babilóniai agyagtábla őrzi. Szájról szájra öröklődnek ezek a dalocskák, a vándorlókat országhatárokon át kísérik, és közben át is alakulnak, újjászületnek. Őrzik elődeink emlékét, és rólunk is mesélnek majd, ha már nem leszünk. Félelmeink mellett reményeinkről, vágyainkról és fohászainkról is szólhatnak, és szerelmes dalokként bízvást az elsők, amelyekben a gyermek gyönyörködhet. De szóljanak akár fülsértő városi zajban, vagy akár mobiltelefonról, a dúdolók ma is elringatják, álomba szenderítik a gyermekeket. Mint megannyi másik a nagyvilágban, Hádija ringatója is egyfajta válasz a nappalok feszültségére. Hiába szelíd és békés hangulatú a dallam, az altatódal szövege nemegyszer nyomasztó, megélt félelmekről beszél. A „Bíum, bíum, bambaló” kezdetű izlandi altatódalban például vészjósló arc tűnik föl az ablakon túl, az orosz „Baju bajuski baju” pedig arra inti a kisgyermeket, hogy ne húzódjon ki az ágy szélére, mert elragadhatja és az erdőbe, a fűzfabokor alá hurcolhatja a kis szürke farkas.
„Icuki no komoriuta”– a japán icuki bölcsődalt Icuki (Itsuki) falu tehetős családjainál énekelték a pesztraként szolgáló fiatal lányok a második világháború előtti időkben. Az egyik legismertebb változat szövege így szól: „Ha meghalok, senki sem hullajt könnyeket értem, csak a kabócák sírnak majd a datolyaszilvafán.”
Jómagam pár éve énekeltem először altatódalt akkor négyéves nevelt fiamnak. Elcsigázó, hosszú hajóút állt a kisfiú mögött: addig Mindoro szigetén, a tengerparton lakott az édesanyjával, így merőben új volt számára az a világ, ahol én éltem férjemmel Manila üzleti negyedében. Első este, miután a szobájában lekapcsoltuk, miután a szobájában lekapcsoltuk a villanyt, a fiúcska rögtön megijedt, sírva fakadt. Rám tört az érzés: máris elrontottam nagyon fontos, de még törékeny kapcsolatunkat. Ijedtemben járkálni kezdtem, karomban a kisfiúval, és közben egyre a „You Are My Sunshine” című régi, híres slágert dúdolgattam. És lám, a könnyeket csakhamar felszárította
a zümmögő ventilátor, a kisfiú nemsokára mély álomba szenderedett a fülledt nyári éjszakában.
Azóta is kérdés számomra: tényleg az ő félelmeit altattam-e el a régi slágert dúdolgatva?
Hogyan hatnak az altatódalok a gyermekre és a szülőre, gondviselőre? A Torontói Egyetem fejlődéspszichológia-professzora, Laura Cirelli szerint az altatók, dúdolók, bölcsődalok nem csak a kicsit, az anyát is megnyugtatják, az ő stressz-szintjét is csökkentik. Cirelliék vizsgálataiból emellett az is kiderült, hogy a kisbabára erőteljesebben hatnak a már ismerős dallamok, mint az, ha ismeretlen dalokat énekelnek, dúdolnak neki, vagy akár az, ha beszélnek hozzá…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. decemberi lapszámában.