Gyilkos harapás

ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: THOMAS NICOLON

Simon Isolomo aznap reggel öt óra tájban ébredt. Hamarosan búcsút vett feleségétől és hét gyerekétől, beült fatörzsből vájt kenujába, és elevezett. A Kongói Demokratikus Köztársaságban, Équateur tartományban az a reggel 2018 decemberében ugyanúgy kezdődött számára, mint minden nap, amikor immár harminc éve űzött kedvtelésének hódolt: horgászni indult. Az 52 esztendős franciatanár barátai társaságában evezett aznap horgászhelyéhez az Ikelemba folyón; útközben maniókából készült ínyencséget, kwangát eszegetett, és élvezte a reggeli levegő hűvösét. Három órával később, miután megérkeztek, Isolomo azzal kezdte, hogy végignézte az előző nap bedobott készségeket. Az egyik bot zsinórját feszesnek érezte, bedugta hát a kezét az iszaptól zavaros vízbe, megnézni, mitől feszül a damil. Hirtelen éles fájdalom hasított a kézfejébe. Kirántotta a vízből a kezét, és két kis sebet vett észre rajta; mindkettőből vér szivárgott. A folyó víztükre alatt fekete gyűrűkkel tarkított sárga kígyó körvonalai derengtek föl; sávos vízikobra lehetett, villámgyorsan igyekezett odébbállni. Társai a kenuba segítették Isolomót, és őrült iramban elkezdtek evezni visszafelé a falujukba, Itelibe. Három órába telt, mire odaértek; Isolomo akkor már csak pillanatokra volt öntudatánál.
„Megváltozott a szeme színe, és hányt is” – emlékszik vissza könnyek között Marie, a felesége. Miután a falu gyógyítóembere szorítókötést tett Isolomo karjára, kenuval elindultak az onnan vagy száz kilométerre fekvő tartományi főváros, Mbandaka kórházába. De mire megérkeztek, Isolomo kiszenvedett – leállt a légzése.

A fán lakó, villámgyors kelet-afrikai mamba a négy afrikai mamba egyike. A mambák idegmérge gyorsan öl: a légzőizmokat megbénítva fulladásos halált okoz.

Forrás: THOMAS NICOLON

Szomorú történet, a kígyóharapásos tragédiák fájóan tipikus esete. Isolomót isten háta mögötti vidéken, a legközelebbi kórháztól többórányira érte a marás, ennélfogva esélye sem volt, hogy túlélje. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint világszerte évről évre 138 ezren halnak meg mérgeskígyó harapásától, 95 százalékban fejlődő országok elmaradott, szegény vidékein. További 400 ezren túlélik ugyan a kígyómarást, de csonkolni kell megmart kezüket vagy lábukat, illetve más maradandó károsodást szenvednek.
Afrikában, főként a Szaharától délre különösen rossz a helyzet, évente mintegy 20 ezren halnak meg kígyómarástól. A legfőbb ok: nincs elég ellenszérum, a kígyók mérgét hatástalanítani képes hatóanyag. Az áldozatok legtöbbje eleve nem kap kezelést, vagy azért, mert nincs elég pénze, vagy mert gyors közlekedési lehetőség híján nem jut el időben a rendelőbe, kórházba, és mert gyakran nem is folyamodik orvosi segítségért, mivel nem bízik a nyugati medicinában. Sok helyütt a rendelők személyzete sem kap kellő oktatást, nem tudja pontosan, mi a teendő kígyómarás esetén.

Erdei kobra fenyegető tartásban, kiterjesztett csuklyájával. Az afrikai kobrák előszeretettel húzódnak meg gyümölcsösökben és városszéli kertekben.

Forrás: THOMAS NICOLON

Súlyosbítja a gondot, hogy a mérgeskígyók marása elleni szérumokat csak hűtve szabad tárolni, máskülönben lebomlanak, és hatásukat vesztik. Ám mert Afrikában még a városokban is gyakori az áramszünet, a folyamatos hűtés kívánalmának jószerével lehetetlen megfelelni. A WHO igyekszik felhívni a figyelmet ezekre a problémákra, támogatókat toborozni, pénzt szerezni a téma kutatására és a gyógyításra, így 2017-ben a kígyómarásból eredő mérgezést is felvette az elhanyagolt trópusi kórképek (NTD) listájára a veszettség, a dengue láz meg a lepra mellé.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. decemberi lapszámában.