Gyilkos harapás
Afrikában minden évben tízezrek halnak meg mérgeskígyó marásától. Csekély az esélye, hogy szakszerű kezeléshez jutnak, ráadásul ellenszérumból sincs elég.
ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: THOMAS NICOLON
Simon Isolomo aznap reggel öt óra tájban ébredt. Hamarosan búcsút vett feleségétől és hét gyerekétől, beült fatörzsből vájt kenujába, és elevezett. A Kongói Demokratikus Köztársaságban, Équateur tartományban az a reggel 2018 decemberében ugyanúgy kezdődött számára, mint minden nap, amikor immár harminc éve űzött kedvtelésének hódolt: horgászni indult. Az 52 esztendős franciatanár barátai társaságában evezett aznap horgászhelyéhez az Ikelemba folyón; útközben maniókából készült ínyencséget, kwangát eszegetett, és élvezte a reggeli levegő hűvösét. Három órával később, miután megérkeztek, Isolomo azzal kezdte, hogy végignézte az előző nap bedobott készségeket. Az egyik bot zsinórját feszesnek érezte, bedugta hát a kezét az iszaptól zavaros vízbe, megnézni, mitől feszül a damil. Hirtelen éles fájdalom hasított a kézfejébe. Kirántotta a vízből a kezét, és két kis sebet vett észre rajta; mindkettőből vér szivárgott. A folyó víztükre alatt fekete gyűrűkkel tarkított sárga kígyó körvonalai derengtek föl; sávos vízikobra lehetett, villámgyorsan igyekezett odébbállni. Társai a kenuba segítették Isolomót, és őrült iramban elkezdtek evezni visszafelé a falujukba, Itelibe. Három órába telt, mire odaértek; Isolomo akkor már csak pillanatokra volt öntudatánál.
„Megváltozott a szeme színe, és hányt is” – emlékszik vissza könnyek között Marie, a felesége. Miután a falu gyógyítóembere szorítókötést tett Isolomo karjára, kenuval elindultak az onnan vagy száz kilométerre fekvő tartományi főváros, Mbandaka kórházába. De mire megérkeztek, Isolomo kiszenvedett – leállt a légzése.
Szomorú történet, a kígyóharapásos tragédiák fájóan tipikus esete. Isolomót isten háta mögötti vidéken, a legközelebbi kórháztól többórányira érte a marás, ennélfogva esélye sem volt, hogy túlélje. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint világszerte évről évre 138 ezren halnak meg mérgeskígyó harapásától, 95 százalékban fejlődő országok elmaradott, szegény vidékein. További 400 ezren túlélik ugyan a kígyómarást, de csonkolni kell megmart kezüket vagy lábukat, illetve más maradandó károsodást szenvednek.
Afrikában, főként a Szaharától délre különösen rossz a helyzet, évente mintegy 20 ezren halnak meg kígyómarástól. A legfőbb ok: nincs elég ellenszérum, a kígyók mérgét hatástalanítani képes hatóanyag. Az áldozatok legtöbbje eleve nem kap kezelést, vagy azért, mert nincs elég pénze, vagy mert gyors közlekedési lehetőség híján nem jut el időben a rendelőbe, kórházba, és mert gyakran nem is folyamodik orvosi segítségért, mivel nem bízik a nyugati medicinában. Sok helyütt a rendelők személyzete sem kap kellő oktatást, nem tudja pontosan, mi a teendő kígyómarás esetén.
Súlyosbítja a gondot, hogy a mérgeskígyók marása elleni szérumokat csak hűtve szabad tárolni, máskülönben lebomlanak, és hatásukat vesztik. Ám mert Afrikában még a városokban is gyakori az áramszünet, a folyamatos hűtés kívánalmának jószerével lehetetlen megfelelni. A WHO igyekszik felhívni a figyelmet ezekre a problémákra, támogatókat toborozni, pénzt szerezni a téma kutatására és a gyógyításra, így 2017-ben a kígyómarásból eredő mérgezést is felvette az elhanyagolt trópusi kórképek (NTD) listájára a veszettség, a dengue láz meg a lepra mellé.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2020. decemberi lapszámában.
Törzsi gyűlés
Magyar Lászlóval, a Energiaklub szakértőjével, Aszalós Réka erdőökológussal és Gálhidy Lászlóval, a WWF Magyarország programvezetőjével beszélgettünk az erdőkre vonatkozó új kormányrendeletről, és arról, hogy pozitív hozadéka is lehet a rendeletnek.
India energiája: hatalmas a tét
Sikerül-e Indiának visszafognia a szén-dioxid-kibocsátást úgy, hogy egyre népesebb középosztályának energiaéhségét is ki tudja majd elégíteni? Egész bolygónk jövője függhet ettől.
Amerika új megvilágításban
A klímaváltozás közepette már sokkal több kell, mint óvni a nemzeti parkokat és a védett területeket. A természet immár mindenütt oltalomra szorul.
Tüzet tűzzel – kis tűz a nagy tüzek ellen
Ausztrália őslakosai több ezer éves módszert elevenítettek fel. Tervszerűen égetik a bozótot, hogy óvják és új életre keltsék szülőföldjük világát – és pénzt gyűjtsenek közösségüknek.
Erdei mikrovilág, talajlakó csodalények
Mikroszkópban szemlélve a Fekete-erdő talaja varázslatos birodalommá válik. Világszerte mindenütt miniatűr csodalények seregletét rejti az erdőtalaj.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
