Szúnyogpamacs
Mindennapi léptékeinkhez képest merőben új univerzumban kirándulunk: átruccanunk egy kicsit az erős és szupererős nagyítások mikro-, sőt nanokozmoszába.
ÍRTA: SZERÉNYI GÁBOR
FÉNYKÉPEZTE: RAHMÉ NIKOLA
Más világból való fotók de azért el tudunk rajtuk igazodni, csak feledjük el kicsit megszokott léptékeinket. Mikroszkópos képeken kalandozik a szemünk, még csak nem is óriási nagyításúakon, de már így is izgalmas felfedezéseket tehetünk. Megtudhatjuk például, miért alakulhatott ki ilyen tollpamacsforma miniatűr képződmény egynémely rovaroknál, mint főhősünk, az árvaszúnyog fején. A rovarcsáp mechanikai és kémiai érzékszerv, akár a mi bőrünk és orrunk, a tapintás és a szaglás funkcióját látja el. Minél nagyobb a felülete, annál érzékenyebb, annál jobban észleli a környezet változásait, a külső ingereket. Ez a képesség előnyös az alkalmazkodás szempontjából, és (ez elsőre talán meglepő) hasonlóan előnyös a kommunikációban. A rovarok ugyanis a kültakarójuk által termelt feromonok révén is értekeznek egymással. Különösen fontos ez az érintkezési forma az ivarok egymásra találásában. Biológiai antennájával, sokszorosan elágazó csápjával a hím pompásan észleli a nőstény által termelt feromonokat – nem egy fajnál néhány molekula is elég egy légköbméternyi levegőben.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. januári lapszámában.