Nők a hosszú úton

ÍRTA: AURORA ALMENDRAL
FÉNYKÉPEZTÉK: A THE EVERYDAY PROJECTS MUNKATÁRSAI

Raxma Xasan Maxamuud sohasem akarta volna elhagyni szomáliföldi otthonát. Végül mégis erre kényszerítette a sors; a vissza-visszatérő aszály elapasztotta, kiszárította a folyókat, lecsupaszította a megélhetést adó jószág legelőit. Felerészt nők kelnek útra, vágnak neki a világnak abban a reményben, hogy hazájukban vagy külhonban emberibb életet élhetnek majd. Vannak, akiket csupán a boldogulás, a jobb megélhetés ígérete csábít, de még sokkal többen vannak olyanok, akiket az éhínség vagy a veszély űz el otthonukból, akik voltaképpen a puszta életüket mentik.
Cikkünk a The Everyday Projects (nagyjából: „A mindennapok projektjei”) szervezet fotósainak képeivel szemlélteti, miként keseríti meg a világban a nők életét a rengeteg viszontagság és kínzó teher, az erőszak, a nyomor, a klímaváltozás és még sok minden egyéb, és miért kényszerülnek végül olyan sokan arra, hogy sorsfordító vándorútra induljanak. (A The Everyday Projects fotósai a nagyvilág eseményeit, jelenségeit különféle szemszögekből a nagyközönség elé tárva küzdenek az előítéletek és sztereotípiák ellen.)

A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) kimutatása szerint 2019-ben 272 millióan éltek szülőhazájuk határain kívül, köztük 130 millióan lányok, asszonyok. A migránsok jó háromötöde Ázsiában, illetve Európában telepedett le. Többségük saját térségében települt máshova. Számuk főleg a közel-keleti, észak-afrikai és fekete-afrikai országokban nőtt a megelőző évekhez képest.

Az elmúlt évtizedekben a fölkerekedő, vándorútra induló nők legfőbb indoka már nem a szétszéledt család egyesítése, hanem a kenyérkereset reménye volt. Háztartási alkalmazottak, gyerekfelügyelők, idősgondozók lettek valahol, sokan az iparban vagy a mezőgazdaságban találtak munkát.  „A migráció elnőiesedik” – hallani gyakran. Megannyi külföldön élő migráns nő túlképzett az elvállalt munkához képest, jóval kevesebbért dolgozik, mint a férfiak, és a keresetük túlnyomó részét rendszeresen hazaküldik a családjuknak.

Az erőszak vagy a nyomor elől menekülő nők gyakran titkos útvonalakat választanak, és ezzel
még inkább kiteszik magukat a veszélynek, hogy szexkufárok hálójába kerülnek, vagy testi sértés, nemi erőszak áldozatává válnak. A hézagos jogrendszerű országokban letelepedő vagy iratok nélkül útra kelő nők esetében az alapvető jogokat sem lehet biztosítani. A menekültek és menedékkérők áradata 2010 és 2017 között évente átlagosan 8 százalékkal, a nemzetközi migráció egésze viszont csak 2 százalékkal nőtt. A 2019-ben külföldre kényszerült 33,8 milliós tömeg közel fele nő volt. További 33,4 millióan, jórészt nők kényszerültek hazájukon belül lakhelyet változtatni. Háromnegyedüket természeti katasztrófa űzte el.

A Világbank felmérése szerint a COVID–19 világjárvány miatt 2020-ban példátlan mértékben,
ötödével csökkent az idegenbe vándoroltak által hazautalt pénzek teljes összege. A félelem, a feszültség, a nyomor miatt nem egy befogadó országban rohamosan súlyosbodik az idegengyűlölet: a migránsokat bűnbaknak, kórterjesztőknek kiáltják ki, és a járvány miatt kiéleződött társadalmi feszültségek miatt is őket okolják.

Négy nő sorsán keresztül szemléltetjük mindezt. Miért, milyen reményekkel keltek útra? Milyen nehézségekkel szembesültek útközben? Hogyan illeszkedtek be, hogyan alkalmazkodtak az új körülményekhez? Miként jutottak el a felismerésig, hogy bármily nehéz is elszakadniuk a családtól, csak ez az út vezet el a szabadsághoz?

A teljes interjút elolvashatja a magazin 2021. februári lapszámában.