Világformáló társbérlőink, a vírusok

ÍRTA: DAVID QUAMMEN
FÉNYKÉPEZTE: CRAIG CUTLER

Milyen lenne a világ, ha nem volnának vírusok? Gondoljuk végig, mi történne, ha varázsütésre minden vírus eltűnne bolygónkról. Hirtelen semmivé lesz a veszettség vírusa. A gyermekbénulásé úgyszintén. Akárcsak a rettegett ebolavírus. Köddé válik a kanyaró, a mumpsz meg a sokféle influenza vírusa. Bizonyos, hogy rögtön kevesebb lenne a szenvedés és a nyomorúság, rohamtempóban kezdene csökkenni a halálozások száma. Ha a HIV nem lenne többé, az AIDS-betegség is szörnyű emlékké fakulna. Nem volna többé a súlyos következményekkel járó Nipah-, Hendra-, Machupo- és Sin Nombre-betegség, a Dengue-láztól sem kellene rettegni. Eltűnnének a rotavírusok, nem gyilkolnának meg többé évről évre sok ezer gyermeket a fejlődő országokban. Nem lenne többé Zika-vírus és sárgaláz. Nem volna a majmok herpesz-B vírusa sem, emberbe átjutva nem ölhetne meg olyan sokakat. Nem szenvednénk többé bárányhimlőtől, hepatitisztől, övsömörtől, de még a közönséges, vírustól eredő náthától sem. A fekete himlő vírusa? Azt már rég, 1977-re kiirtotta az emberiség, de tegyük fel, hogy a kutatni eltett utolsó vírusminták is eltűnnek a szuperbiztonságos fagyasztókból. A 2003-ban fölbukkant SARS sem volna többé – csak utóbb döbbentünk rá, hogy ez a vírus már napjaink koronavírus-világjárványáról adott dermesztő előképet. És természetesen a COVID–19 pandémiát kirobbantó SARS-CoV–2, ez a veszedelmes és igencsak fertőzőképes vírus sem lenne többé. Ha így lenne, vajon jobb lenne nekünk? Nos: nem, nem lenne jobb.

Kétéves lánygyermek konzervált tüdeje. A kislány kanyarófertőzésben halt meg a berlini Charité kórházban 1912-ben. A Berlini Orvostörténeti Múzeumban őrzött tüdőpreparátum lett a bizonyság arra, hogy a kanyaró vírusa már az i. e. 4. században – tehát az addig véltnél jó ezer évvel korábban átjutott a szarvasmarhából az emberbe.

Forrás: MARKUS BACHMANN

Vírusok nélkül korántsem volna szebb-jobb a világ. Az a helyzet ugyanis, hogy vírusoktól hemzsegő világban élünk, és ezek a vírusok elképesztően sokfélék. Már a világtengerekben is több a vírus, mint égen a csillag – legalábbis a számunkra belátható Világegyetem csillagainak száma. Az emlősök legalább 320 ezer különféle vírust hordoznak. Ha ezekhez hozzávesszük azokat, amelyek nem minket, hanem más állatokat, valamint növényeket, szárazföldi mikrobákat és egyéb élőlényeket fertőznek meg, a végeredmény annyi, mint… Hát, iszonyú nagy szám. Így azon sincs miért meglepődnünk, hogy sok vírus nemhogy kárt nem okoz, de hasznot hajt az élőknek, az emberiséget is beleértve.

A víruseredetű gének némelyike kulcsfontosságú az embriófejlődés korai szakaszában és a méhlepény kialakulásában. A képen: 13 hetes magzat, és körülötte a méhlepény.

Forrás: LENNART NILSSON, TT/SCIENCE PHOTO LIBRARY (KÉT FOTÓBÓL ÖSSZEÁLLÍTOTT KÉP)

Vírusok nélkül tapodtat sem jutnánk tovább. Ha nem lettek volna vírusok, az ősvilág dágványából sem kecmereghettünk volna ki. Van például két víruseredetű DNS-szakasz az ember és a többi főemlős genomjában, amelyek hiányában nem maradhatna fenn a terhesség. Meghökkentő, ugye? Más, ugyancsak víruseredetű DNS-darabok befészkelték magukat a szárazföldi állatok génjei közé, és ma abban segítenek, hogy az emléknyomok fehérjezsákocskákba csomagolódjanak. Vírusoktól való gének működnek közre az embrió növekedési folyamataiban, az immunrendszer működésének szabályozásában, a rosszindulatú sejtburjánzás kivédésében. Csupa-csupa nagy horderejű képesség, amelyeket csak mostanában kezdünk mélyebben megismerni. Kiderült az is, hogy nagy jelentőségű evolúciós változások egész sorában játszottak alapvető szerepet a vírusok.

A kriogén transzmissziós elektronmikroszkóp enyhén szólva bonyolult képalkotó szerkezet; atomi szinten készíthetők vele háromdimenziós képek, akár vírusokról is. Így sikerült felfedezni a SARS-CoV–2 ma már viszonylag jól ismert tüskefehérjéit.

Forrás: LEO HILLIER, MRC MOLEKULÁRBIOLÓGIAI LABORATÓRIUMA;

Ha tehát eltüntetnénk a világból az összes vírust, ahogy gondolatkísérletünkben tettük a cikk elején, bolygónkon az élet csodálatos sokfélesége úgy omlana össze, mint egy pompás gerendaház, ha hirtelen minden szöget kihúznánk belőle. Igen, a vírusok paraziták; csakhogy a parazitalét gyakran inkább szimbiózis – olyan, kölcsönös függőség, amely mindkét félnek a hasznára válik.
A vírus olyan, akár a tűz: nem mindig jó, de nem is mindig rossz: hol hasznunkra van, hol pusztít. Minden attól függ, hogy milyen vírusról és milyen helyzetről van szó – hogy mi a viszonyítási pont. A vírusok az evolúció sötét angyalai: fölkarolnak és agyonsújtanak. Ezért is olyan izgalmasak.

A teljes interjút elolvashatja a magazin 2021. februári lapszámában.