Sudár fák és apró rovarok

Őserdei acéltorony segített kideríteni, hogy talajközelben és lombkoronaszinten más-más rovarsereglet lakja Amazónia esőerdeit.

ÍRTA: HALEY COHEN GILLILAND
FÉNYKÉPEZTE: CRAIG CUTLER ÉS BRIAN BROWN
Balzsamos januári reggel volt Manausban, a brazíliai kikötővárosban. Csapatnyi rovarkutatóval széledtünk szét a szupermarketben: indulunk bevásárolni az expedícióra.
Húsz perccel később, a pénztárnál sorban állva kiderült, hogy nem egészen ugyanazt gondoljuk
a vállalkozásunkhoz szükséges felszerelésről. Én földimogyorót, mazsolát meg rovarriasztó
spricnit vettem; a rovarászok viszont – valamennyien a legyek és egyéb kétszárnyúak szakértői,
avatott dipterológusok – mindenekelőtt romló zöldségekre, lejáratközeli szavatosságú csirkére
és celofánba csomagolt haldarabokra vadásztak. „Lottyadt paradicsomot kértem, mellé rothadó
krumplit és hagymát. A legyek imádják az ilyesmit” – világosított fel Dalton de Souza Amorim.
A São Pauló-i Egyetem entomológusának pólóján az alkalomhoz méltó módon egy nyelesszeműlégy, a biciklikormányhoz hasonló fejet viselő Plagiocephalus latifrons képmása díszelgett.


Amorim aztán elmagyarázta: a dipterológusok általában erősen szagló csalit tesznek a kirakott
vagy talajba ásott rovarcsapdákba, de ez alkalommal ő és munkatársai – Brian Brown, a Los
Angeles Megyei Természettudományi Múzeum rovarásza, Stephen Marshall, az ontariói Guelphi
Egyetem professor emeritusa és José Albertino Rafale, az Amazónia-kutató Intézet (INPA) entomológusa – két terepi asszisztensük közreműködésével egészen másként dolgoznak majd.
Két órát kutyagoltunk északnyugatnak, mire eljutottunk a sűrűből kimagasló 40 méteres fémtoronyig. Az 1979-ben emelt alkotmány sokáig a fák levelei és a levegő között zajló szén-dioxidforgalom vizsgálatában segített, de újabban egy módfelett izgalmas kísérlet helyszínéül is szolgál.


A dipterológusok már régóta gyanítják, hogy az amazóniai esőerdőkben talajszinten más légyfajok honosak, mint a lombkoronában, de sokáig nem vizsgálták meg a különbségeket. Rafael más irányú kutatásai során rengetegszer fölmászott a toronyba, és egy idő után morfondírozni kezdett: talán más vizsgálatokban is hasznát lehetne venni a szerkezetnek. 2017-ben öt csapdát tett ki a toronyban talajszinten, és 8 méterenként egészen 32 méteres magasságig, hogy képet kapjon a helyi rovarfauna szintenkénti tagozódásáról. Két hét múlva Rafael és Amorim örömmel konstatálta: a csapdák tele vannak rovarral. Különösen nagy hír volt, hogy az összegyűlt jó 16 ezer légy között több ezer olyan akadt, amelyek vélhetően új, korábban nem ismert fajhoz tartoztak.

A rovarok sereglet olyan az állatvilágban, mint a mélytengerek világa bolygónk élőhelyei között: jórészt még feltáratlan. „A madarakat és az emlősöket már jól ismerjük, így valahogy úgy vagyunk vele, hogy tulajdonképpen minden állatot fölfedeztünk már. Pedig csupán a felszínt kapargatjuk” – fejtegette Brown. A Smithsonian Intézet munkatársainak megfogalmazásában: „A rovarok körében még mindig több a tudomány előtt nem ismert, nem leírt faj, mint amennyinek mostanáig nevet adtunk.” A kétszárnyúak pedig még a rovarok között is különösen változatosak: ez idáig már több mint 124 ezer fajukat sikerült azonosítani és leírni, de nagyon valószínű, hogy ennél sokszorta több vár még felfedezésre.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. áprilisi lapszámában.