Bálnák titkai
A bálnák és delfinek csapataira saját nyelvjárás, étrend és szokásrendszer jellemző. Ezekről a kulturális különbségekről sokáig úgy hittük: csak emberi közösségekben alakulhatnak ki.
ÍRTA: CRAIG WELCH
FÉNYKÉPEZTE: BRIAN SKERRY
„Ott vannak! Állj” – kiáltja Gero, majd számolni kezd. A hajótól balra nyolc ámbráscet bukkan fel a Karib-tenger kobaltkék vizéből. Testük kékesszürke, sima felszínű és hengeres, akár a repülőgép törzse. A szó szoros értelmében lélegzetvételnyi szünetre jöttek csak föl a tenger mélyéről. Irdatlan, négyszögletes fejüket teleszívják levegővel, majd a légtömeg egy részét visszafújva újból lemerülnek. Egy 12 méteres vitorlás hajóval, a Baleanával járjuk a nyugat-indiai szigetvilágban Dominika parti vizeit. Sok egyéb között a pöttöm szigetország eső áztatta, most éppen ködbe burkolózó hegyei miatt vagyunk itt. A zöldellő hegytömb ugyanis felfogja a viharokat, és melegen tartja a tenger mélyét, ezzel eszményi körülményeket teremt az ámbráscet megfigyeléséhez.
A fedélzeten fel-alá járkáló Shane Gero alighanem több ámbráscetcsaládot látott és vizsgált közelről, mint akárki más széles e világon. A dán Aarhusi Egyetem és a kanadai Carleton és Dalhousie Egyetem docense 2005 óta rendre visszatér a hínáros-tajtékos dominikai vizekre, hogy
nyomon kövesse gigászi barátait. Mint kiderült, az ámbráscetek korántsem olyan vérszomjas bestiák, mint amilyeneknek Herman Melville ábrázolja őket a Moby Dickben. Gero csak jámbor
és játékos egyedekkel találkozott. Több tucatot már első pillantásra felismer. Canopener éppen játszik a kutatókkal: a vitorlás közelébe úszik, oldalára fordul, és szemez velük. Digit, a nagy túlélő is itt van. Nemrég halászkötél hurkolódott rá, csaknem leszakította a farokúszóját. Így alábukni és táplálkozni sem tudott, kis híján elpusztult (de már minden rendben van vele). A recés farokúszójú neve Knife (Kés); társa, Spoon (Kanál) a farokuszóján lévő mélyedésről kapta a nevét.
Ezek a cetek „szigetfüggők”, magyarázza Gero: Dominika környékén, Guadalupe és Martinique között szeretnek a tengermélyi kanyonokban barangolni. Gero pedig követi a csapatot mindenhova.
Látja őket aludni, fialni, szoptatni, először a mélybe merülni, rokonaikkal hancúrozni és elpusztulni. Látta azt is, hogy mélyebbre képesek alámerülni, mint a modern tengeralattjárók. De ma, jó egyhetes hajókázás után arra ébredtünk, hogy a megszokott társaságnak nyoma sincs – nyolc idegen ámbráscet tűnt fel helyettük.
Gero eleve lelkes pasas, de ilyen izgatottnak még soha nem láttam. Odakiabál az egyetemistáknak, hogy dobják gyorsan vízbe a hanghullámokat rögzítő hidrofonokat, meg hogy legyen kéznél a fényképezőgép. Nagyon kellenek majd fotók minden farokúszóról, hiszen az ugyanúgy azonosítja a ceteket, mint az ujjlenyomat az embert. Ezeket itt alig ismeri, mondja Gero; egy másik csapatból csavarognak el. Néha átjönnek az „őslakosok” területére, de nem érintkeznek velük…
Rövid vakkantások és úszócsapások, morrantások és nyögések – a bálnák sokféle hanggal kommunikálnak. Ezekből hallhatunk egy kis ízelítőt az alábbi videón.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. májusi lapszámában.
Szélsőségek 12 hónapja
Az északi-sarkvidéki Svalbard, a Föld leggyorsabban melegedő tája példázza, miként hat a klímaváltozás a szárazföldre, a tengerre és az élővilágra.
Rejtelmes, másvilági nyálkagombák
Nyirkos viszonyok között, spóratömeggel szaporodnak, sokkal inkább amőbák, mint penészgombák.
Egy háború hosszú árnya
Koszovó élni és boldogulni akar, ezért mindent megtesz, hogy elismertesse függetlenségét a világgal, és rendezze konfliktusait Szerbiával.
Erőszakkal elszakítva
Századokon át bevett gyakorlat volt, hogy az észak-amerikai őslakos családoktól elszakították, és internátusokba, missziós iskolákba vitték átnevelésre a gyerekeket.
Elefántok és ember: lehet jobb a viszony?
Gyorsan megtanultak a közelségünkben élni. Mi vajon tudunk-e alkalmazkodni hozzájuk?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
