Trieszt vonzásában, Itália peremén
A patinás múltú északolasz határváros, az egyetemes kultúra gyöngyszeme, Trieszt sokáig feledésre ítéltetett. Kikötője iránt azonban mostanában nagy az érdeklődés, talán hamarosan új virágkor köszönt rá.
ÍRTA ROBERT DRAPER
FÉNYKÉPEZTE CHIARA GOIA
Ha az olaszok szemével nézzük, Trieszt igencsak elüt Itália többi részétől. Ez egyrészt annak tudható be, hogy hajdanában az Osztrák–Magyar Monarchia virágzó kikötője volt, másrészt pedig annak, hogy bizonyos értelemben Közép-Európa és a Balkán határán fekszik, így arculatát, összetételét és kultúráját mindkét világ utazói, kereskedői és letelepedői nagyban befolyásolták.
Egy szép októberi reggelen kezdtem vizsgálódásaimat, indultam el a San Giacomo negyedben
bérelt lakásomból Olaszország 16. legnépesebb városa, a kétszázezres lélekszámú Trieszt központjába. Elsétáltam az 1. századi római teátrum romjai, a 19. századi szerb ortodox templom, majd a pályaudvarról kirajzó afrikai árusok libasora mellett. Mivel nagyon közel az Adriai-tenger, a levegőt enyhén sós illat lengte be, és a pörkölt kávé aromája is jó erősen érződött. Triesztben 1996 óta legalább tucatszor jártam, de egyszer sem időztem egy-két napnál tovább. Mi fért bele ennyi időbe? Pár pohár szlovén bor meg egy kis terefere a Gran Malabar pincérével. Hüvelykagyló és szarvasgomba a Le Barettine étteremben. Gyalogtúra a tenger fölé magasodó, sziklás Karszt-fennsíkon, a cserszömörce lángvörös, bolyhos virágainak özönében. De örökké ott motoszkált bennem a gondolat: előbb-utóbb alaposabban is meg kell ismernem ezt a várost.
Trieszt megvár, Trieszt nem változik – hittem egészen 2019 tavaszáig, amikor hírét vettem: az új gazdasági válsággal szembesülő kormány már fontolgatja, hogy szorosabbra fűzi kapcsolatait Kínával, és Triesztnek is fontos szerepet szán ebben a közeledésben. Mindezek tudatában egy egész hónapra tanyát vertem a városban, hogy végre istenigazából tanulmányozhassam. A tér, amelyet októberi sétám egyik közbeeső állomásaként érintettem, ma Guglielmo Oberdan nevét viseli. Oberdan merényletet kísérelt meg Ferenc József császár ellen 1882-ben, a bitófa alatt pedig ezt kiáltotta: „Viva l’Italia! Viva Trieste libera!” (Éljen Itália! Éljen a szabad Trieszt!). De nemcsak a 24 esztendős honfi életét vették el ezen a nevezetes téren. A második világháború idején a megszálló nácik zsidókat és szlovénokat kínoztak a tér alatt húzódó járatrendszerben, majd sokukat a város rizsfeldolgozó üzemébe, az egyetlen olaszországi megsemmisítő táborba hurcolták. Végigböngésztem az emléktáblák szövegét, aztán a járatrendszerbe is lementem, ahol oly sokan szenvedtek – mert nem hagyták, hogy mások mondják meg, miben kell hinniük. És ezért rettenetes árat kellett fizetniük.
Ambra Declich elegáns éttermet visz a Piazza Oberdanon. Ott ismerkedtünk meg – meg-megállt az asztalomnál, hogy töltsön valamelyik karsztvidéki borból. Egyik nap vele beszéltem meg találkozót a téren. Autóval jött értem, hogy kivigyen egy barátjához. Nagy rutinnal kanyargott a szűk utcák labirintusában, mígnem kijutottunk a parti autóútra. Ambra nagyapja montenegrói zsidó hajótulajdonos volt; ő maga és már édesanyja is Triesztben született. Karcsú, energikus nő, fiatalos, csak a tekintete mélabús. Élettörténetébe ezer szállal szövődik a térség históriája…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. júniusi lapszámában.
Középkori szörnyek életre keltői
Így tökéletesítik a mai mesterek a kőmegmunkálás ősi technikáját, és alkotják újjá egy angliai katedrális hajdanvolt szépségét.
Évmilliók titkát őrző barlangok
Egy vakmerő klímakutató feltáratlan üregekbe hatolt be Grönland északi részén. A barlangok kövei nem csak a régmúltról tudósítanak; a jövőt, a globális felmelegedés várható alakulását is sejtetik.
Nagyon látni akartam apám lepkéit
Fotósunk mindent elkövetett, hogy megtalálja a világ egyik legritkább lepkéjét, mert azt a lepkét az ő apja után nevezték el.
Imádott és utált csörgőkígyók
A megújhodás jelképeként tisztelik, az alvilág hírnökeként kárhoztatják. Vadásznak rá, a képzelet sötét bugyraiba száműzik. Sikerül-e eloszlatni a félelmeket, még mielőtt végleg kiirtjuk a legendás csörgőkígyót?
Bemutatjuk az erdők apró gondozóit
Hangyák sokadalma lövelli a potrohvégükön nyíló méregmirigy savtartalmú váladékát a fenyegető ellenség, jelen esetben Ingo Arndt fotós asszisztense felé, aki a hatás kiváltása érdekében egy szövetdarabot lengetve ingerelte bolyuk mellett a Formica polyctena fajhoz tartozó vöröshangyákat.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
