Csak egy vonal a hegyek ölén
Egy amerikai kormányhivatal kicsit átrajzolta a térképet, mire India és Pakisztán egymásnak esett a világ legmagasabban húzódó csataterén. Csak nemrég derült ki, hogy ki és miért húzta tovább óvatlanul azt a bizonyos vonalat.
ÍRTA: FREDDIE WILKINSON
FÉNYKÉPEZTE: CORY RICHARDS
Abdul Bilal pakisztáni őrnagy 1989. április 30-án különleges osztagával a Karakorum hegység szívében járt bevetésen. Késő délután egy kiugró kőperem alá húzódtak, mert kitört a hóvihar. Tizenegy katona kuporgott a sziklapárkány alatt a tomboló förgetegben; küszködve, zihálva vették a levegőt, mert a tengerszint felett jó hat és fél kilométerrel már kevés az oxigén. Első pillantásra magashegyi mászóknak gondolta volna őket az ember; csak fehér álcaruhájuk és a vállukon átvetett automata fegyver árulta el, kik is ők valójában. Sok mászó irigyelte volna Bilalt és katonáit a pazar kilátóhelyért. Varázslatos volt a panoráma, teljes szépségében kitárult előttük a földkerekség egyik legfenségesebb hegylánca, a Karakorum vonulata. Nyolcvan kilométerre északnyugatra még a Föld második legmagasabb csúcsa, a K2 is kirajzolódott a láthatáron. A jégbe öltözött bércek legtöbbjének soha senki nem veselkedett neki; még nevük sincs ezeknek az ormoknak, csak számuk, aszerint, hogy lábban számítva milyen magasak. A 22 158-as csúcsra fölkapaszkodóknak egy lavinaveszélyes szikla- és jégfalat is le kell küzdeniük. Négyen már szörnyethaltak azon a terepen. Bilalékat azonban helikopter hozta fel idáig; a katonák egyenként, kötéllel ereszkedtek alá a gyér levegőben nehézkesen manőverező gépmadarakról.
Bilalék egy héten át 450 méterre a csúcs alatt táboroztak. Köteleket rögzítettek, és földerítették a terepet, készültek a döntő pillanatra. Néhányan fölvetették, hogy jobb lenne majd a rögzített kötélre kötniük magukat, ám Bilal hallani sem akart róla: „Akkor, ha valakit eltalálnak, a többit is magával rántja. Csatoljatok föl hágóvasat, nem fogjuk bekötni magunkat.” Napnyugta előtt még
megnézték, nem fagyott-e be a fegyverük, aztán a tomboló szélben elindultak a gerincre. Bilal
haladt legelöl, a többiek libasorban követték. Hirtelen két sötét arcú, napbarnított indiai őrszem tűnt föl előttük egy föltornyozott hóból hevenyészett megfigyelőpont túloldalán. Bilal urdu nyelven odakiáltotta nekik: „Be vagytok kerítve! A pakisztáni hadsereg katonái vagyunk! Tegyétek le a fegyvert!” A két indiai azonnal lebukott a hófal mögé. Bilal folytatta: „Az indiai hadsereg küldött föl ide benneteket, így meg kell halnotok!” Erre két gyors kattanás hallatszott: a két indiai csőre töltötte a fegyverét. „Nem jókedvünkben öltünk – szögezte le Bilal három évtizeddel később, amikor rawalpindi otthonában szóba kerültek a történtek. – Országunk területét védtük, ez volt a kötelességünk.” A két indiai lőtt először, szögezte le Bilal, ők csak viszonozták a tüzet. Az egyik indiai elesett. A pakisztáni osztag beszüntette a tüzelést. Bilal odakiáltott a másik indiainak: „Menj! Nem ejtünk foglyul, és hátba sem fogunk lőni.” Erre a katona föltápászkodott, és zihálva elvánszorgott. Bilal figyelte, amíg el nem tűnt a ködben.
Pakisztánon és Indián túl, a nagyvilágban nem sokan vettek tudomást a magashegyi katonai
incidensről, de egy okból nevezetes esemény lett a 22 158-as csúcsért vívott harc: mindmáig ez
a tűzpárbaj számít a tengerszinthez képest legmagasabban vívott fegyveres konfliktusnak.
Huszonnyolc évvel később, egy tiszta, ragyogó reggelen a fotós Cory Richardszal az összecsapás
helyszínétől 7 kilométerre, a helikopter-leszállóhely mély havát tapodtuk nagy keservesen. Mindketten harcedzett mászók vagyunk, a Karakorum több csúcsán is jártunk már, tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy ilyen nagy magasságban már a puszta életben maradás is komoly erőfeszítést, lélekjelenlétet és jártasságot kíván…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. júniusi lapszámában.
Ősöreg erdők és féltett hagyományok kincset érő ajándéka a puerh tea
A Kínában magasodó Jigmai-hegy őslakos falvainak népe tradícióihoz ragaszkodva, az ősök módszereivel termeszti immár világhírű, csodálatos aromájú teaféléit.
Középkori szörnyek életre keltői
Így tökéletesítik a mai mesterek a kőmegmunkálás ősi technikáját, és alkotják újjá egy angliai katedrális hajdanvolt szépségét.
Évmilliók titkát őrző barlangok
Egy vakmerő klímakutató feltáratlan üregekbe hatolt be Grönland északi részén. A barlangok kövei nem csak a régmúltról tudósítanak; a jövőt, a globális felmelegedés várható alakulását is sejtetik.
Nagyon látni akartam apám lepkéit
Fotósunk mindent elkövetett, hogy megtalálja a világ egyik legritkább lepkéjét, mert azt a lepkét az ő apja után nevezték el.
Imádott és utált csörgőkígyók
A megújhodás jelképeként tisztelik, az alvilág hírnökeként kárhoztatják. Vadásznak rá, a képzelet sötét bugyraiba száműzik. Sikerül-e eloszlatni a félelmeket, még mielőtt végleg kiirtjuk a legendás csörgőkígyót?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
