Deszkások

ÍRTA: ROBERT DRAPER
FÉNYKÉPEZTE: DINA LITOVSKY

Ragyogó hétfő délután a kaliforniai Venice Beachen. Pólós, totyakos nadrágú srác érkezik; lazán átszökken a skateboardpálya korlátján, gördeszkáját leejti a betonra, bal lábával rááll, majd nekilódul, egyre sebesebben kezd körözni a pályán. Előbb leereszkedik a két teknő egyikébe, felgurul egészen a tetejéig, odaszáguld egy platformhoz, felugrik rá, közben hátul lévő lábával
körbeperdíti a deszkáját. A platform túlsó végén is megismétli a trükköt, majd kiugrik a járdára.
Sean Davisnek hívják a srácot, már nyolcéves korától úgy gondolja: ő mindenekelőtt deszkás.
Tavaly jött át Los Angelesbe az illinois-i Naperville-ből. Ott alszik, ahol épp befogadják, ha nincs
más, az autójában – csak azért, hogy itt lehessen kedvenc sportja szülőhelyén, Dél-Kaliforniában.
A gördeszkázás eleinte csak afféle utcai szórakozásnak számított, aztán az 1950-es években felzárkózott a hullámlovaglásból, a szörfözésből kinőtt sportokhoz, ma pedig világszerte ismert és általánosan elfogadott sportág, hovatovább olimpiai versenyszám. Ráadásul tényleg olyasmi, amihez nem kell más, csak a deszkás meg a deszkája.

Rip City Skates gördeszkabolt már 1978 óta a sportág híveinek zarándokhelye. A társtulajdonos Jim McDowell (a képen) állítja: „Van olyan arc, aki a reptérről rögtön iderohan, még mielőtt szállást foglalna.”

Forrás: Dina Litovsky

A skateboard villámtempóban meghódította Sanghajt, São Paulót, Helsinkit, sőt még Kabulba is eljutott. Időközben kitermelte a saját szakkifejezéseit minden spéci mozdulatra és trükkre (például: fakie, vert, kickflip és ollie), megvannak az alapító atyái és nagymesterei (közöttük Tony Alva, Steve Caballero és Tony Hawk), van külön szaklapja (a San Franciscó-i Thrasher), van alapfilmje is: a 2001-es Dogtown and Z-Boys valójában dokumentumfilm, rendezője a nagy deszkás Stacy Peralta, narrátora pedig ki más lehetne, mint Sean Penn. És természetesen egy rakat amerikai celebnek, például Justin Biebernek, Rihannának, Lil Wayne-nek és Miley
Cyrusnak is a deszkázás a hobbija. Ocean Howell, aki maga is profi deszkás volt, ma pedig történelmet tanít az egyetemen, úgy fogalmazott: a gördeszkázás valaha „szálka volt a tájkertészek, várostervezők, háztulajdonosok szemében”, ma már viszont éppen a deszkások a várostervezés nem hivatalos szószólói.

Forrás: Dina Litovsky

„A vezetés ma már mindenhol köznapi, bevett sportnak tekinti a deszkázást” – szögezi le Yulin
Olliver, a Los Angeles-i Wasserman sportszercég képviselője. A legnagyobb elismerés persze az,
hogy – természetesen a fiatalabb nemzedékek megnyerése érdekében is – a következő olimpia műsorára már a gördeszkázást is fölvették, méghozzá több versenyszámban: lesz férfi- és női,
illetve utcai és pályaverseny. Az előbbi színhelye lépcsőket, korlátokat, járdákat és egyéb utcai
tereptárgyakat vonultat majd föl, míg az utóbbi erre a célra kiépített sportpályán zajlik majd.
VILÁGHÓDÍTÓ NÉPSZERŰSÉGE dacára a deszkázás Mekkája változatlanul a szülőhely, Dél-Kalifornia. Ennek az amerikai államnak a történelmét újra meg újra is, már a híres-hírhedt aranyláz korától a bátor vállalkozás, a vakmerő újítás szelleme, a régi normák megkérdőjelezése jellemezte.
Amit Venice Beach gördeszkapályáján látni nap mint nap, első pillantásra spontán lazulásnak
tűnik, gondtalan játszadozásnak, akárcsak a közeli pályákon űzött kosár és tenisz. Csakhogy
a deszkások közelebb állnak az előző korszak legendás testépítőihez, például Reg Lewishoz és Dave Draperhez; ők ugyanis nemcsak a tipikus kaliforniai életstílust testesítették meg, hanem
az elszánt akarást is. Ahogy ezek a napsütötte izompacsirták mindent megtettek, hogy a végletekig átformálják az emberi testet, úgy akarják a dél-kaliforniai deszkások is forradalmasítani az emberi közlekedés módozatait.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. júniusi lapszámában.