Csodálatos fácska túl az Óperencián
Dél-Amerika legdélibb csücskének közelében, ahol összetalálkozik a Csendes- és az Atlanti-óceán, az örvénylő víztömeg magasra csapó tajtéka hét fát permetez egy domb oldalában.
ÍRTA: CRAIG WELCH
FÉNYKÉPEZTE: IAN TEH
Nem túl látványos kompánia az a hét fácska, alig több fűtengerben megbúvó, ezüstös kérgű ágak
göcsörtös, kusza szövedékénél. Egyik sem nőtt combmagasságnál nagyobbra, és némelyik már
el is halt. A még kitartók görbülve-csavarodva kúsznak a talajon, akár a harcmezőn hasmánt
átvergődő katonák – a táj vadul dühöngő szelei kényszerítették őket ebbe a vízszintes helyzetbe.
Hosszú utat tettünk meg azért, hogy megleljük ezeket a satnya fácskákat. Óceánokon keltünk át;
jó 30 órát utaztunk egy komphajón, aztán még 40 óránál is többet egy bérelt bárkán, amelynek
kapitánya csak félúton vallotta meg: életében nem hajózott még azon a veszélyes tengerrészen.
Isla Hornos volt a célpont, a Horn-fokkal szomszédos sziget, a Tierra del Fuego, a Tűzföld utolsó szárazulata. Onnan már gyalogszerrel haladtunk tovább pingvinguanón csúszkálva, hónaljig a sűrű bozótban, el-elesve a dühöngő orkánban. Eljöttünk egészen idáig, hogy felrajzolhassunk a térképre egy addig nem ismert határpontot. Eljöttünk, hogy felkutassuk a Föld legdélebbre növő fáját. „Ez az a hely” – szögezi le Brian Buma, a Colorado Egyetem denveri fakultásának erdőökológusa. Tetőtől talpig narancssárga-fekete, vízhatlan gúnyát visel. Meg-megáll, hogy megnézze az iránytűjét. „Szuper” – dünnyögi.
A természetben ritkán lehet megállapítani, hol a legutolsó pont, a határ vagy éppen a legeslegutolsó valamiből, fejtegeti Buma, közben mérőszalagot húz elő az iszákjából, és nekiáll lemérni az egyik, a többinél is pár centivel délebbre növő, földhöz lapuló fa törzsét. „Szerintem igenis tudni kell, hogy miből hol van a legutolsó” – szögezi le.
Az ember azt hinné, a 21. században már nincs olyan helye a világnak, amelyet ne térképeztünk
volna fel az utolsó centiig. Szelfizünk a Föld legmagasabb ormán, merülőhajóval leereszkedünk
az óceánok legmélyebb árkába, felderítjük a legszárazabb sivatagokat. És mégis, az égvilágon senki nem vizsgálta meg eddig, hogy hol – mármint, hogy egészen pontosan hol – nő az utolsó
fa a világ legtetején és legalján.
A klímamelegedéssel az erdőhatár egyre feljebb kúszik, a fafajok elterjedési területének határvonala is egyre magasabb szélességekig tolódik. Mindazt, amit az új keletű ökológiai változásokról tudunk, jórészt az Egyenlítőtől északra zajló kutatásokból hámoztuk ki. A glóbusz déli részével eddig alig foglalkoztak a globális fölmelegedéssel kapcsolatos vizsgálatok, holott az északi sarkvidék és Antarktika egyes részein kirívóan gyorsan melegszik a klíma, magyarázza Buma.
Régi botanikakönyveket és felfedezők naplóit lapozgatva, a déli félteke aljának erdőhatáráról olvasgatva Buma hajmeresztően sokféle, olykor egymásnak homlokegyenest ellentmondó állítást talált. Akkor jutott eszébe: ha felkutatná a Föld legdélebbre növő fáját, valódi élő laboratóriumot adhatna a tudománynak, olyan tesztalanyt, amelyet folyamatosan lehetne méricskélni-vizsgálni, és így figyelni tudnánk az ökoszisztéma változásait és azt, hogy arrébb tolódnak-e az élőhelyek. Előbb azonban még meg kell találni azt a fát…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. júliusi lapszámában.
Ősöreg erdők és féltett hagyományok kincset érő ajándéka a puerh tea
A Kínában magasodó Jigmai-hegy őslakos falvainak népe tradícióihoz ragaszkodva, az ősök módszereivel termeszti immár világhírű, csodálatos aromájú teaféléit.
Középkori szörnyek életre keltői
Így tökéletesítik a mai mesterek a kőmegmunkálás ősi technikáját, és alkotják újjá egy angliai katedrális hajdanvolt szépségét.
Évmilliók titkát őrző barlangok
Egy vakmerő klímakutató feltáratlan üregekbe hatolt be Grönland északi részén. A barlangok kövei nem csak a régmúltról tudósítanak; a jövőt, a globális felmelegedés várható alakulását is sejtetik.
Nagyon látni akartam apám lepkéit
Fotósunk mindent elkövetett, hogy megtalálja a világ egyik legritkább lepkéjét, mert azt a lepkét az ő apja után nevezték el.
Imádott és utált csörgőkígyók
A megújhodás jelképeként tisztelik, az alvilág hírnökeként kárhoztatják. Vadásznak rá, a képzelet sötét bugyraiba száműzik. Sikerül-e eloszlatni a félelmeket, még mielőtt végleg kiirtjuk a legendás csörgőkígyót?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
