Gyilkol a hőség

A világszerte egyre súlyosbodó hőség hatalmas térségek lakosságát érinti, embermilliárdok életét keseríti meg, teszi lehetetlenné.

ÍRTA: ELIZABETH ROYTE
Testünk kétféle módon szabadul meg a fölös hőtől: verejtékezéssel, illetve a kitágult ereken és a bőrön át. Amennyiben ez a két mechanizmus csődöt mond, meghalunk. Egyszerű képlet, de bonyolult, egymásra épülő folyamatok sorozata. Ha valakit hőguta kerülget, teste egyre jobban felforrósodik, szíve és tüdeje vadul dolgozik, hogy a kitágult erekbe folyamatosan pumpálhassa a vért. Ám egy határon túl a szív már nem bírja a tempót: hirtelen esik a vérnyomás, a hőgutától szenvedő szédülni, botladozni kezd, hebegve tud csak beszélni. Vérében a sók szintje csökken, izmai görcsbe rándulnak. Tudata zavart lesz, félrebeszél, és nem érzékeli, hogy orvosi segítségre szorul.
A vér a túlmelegedett bőrbe tolul, a szervekbe kevesebb jut, és a beinduló reakciósor következtében a szervezet mind több sejtje károsodik. Van, aki már a 40 Celsius-fokos testhőmérsékletet sem bírja, mások a 42 fokot is órákon át elviselik. A gyerekek és az öregek különösen veszélyeztetettek. Még a jó karban lévő időseket is megviseli a hőség, mert a verejtékmirigyek a korral egyre inkább összehúzódnak. Sokan a hőguta határán nem érzik magukat szomjasnak, nem isznak. A test kiszárad, a verejtékezés megáll. Sokak ilyenkor egyenesen dideregni, vacogni kezdenek. Aki eleve betegeskedik, annál ebben az állapotban nagy eséllyel szívroham következik be. Az egészségesek tovább bírják, de végül ők is eljutnak a csőlátásig és a hallucinációkig. Úgy érzik, ég a bőrük, letépik magukról a ruhát. Az ájulás megváltásként jön, mert az erek túltágulnak, a szív és a többi izomszövet is roncsolódni
kezd. Ha a bélfal áteresztővé válik, méreganyagok kerülnek a véráramba. A keringési rendszer tesz még egy utolsó kísérletet, emiatt alvadás indul meg, a vese, a szív és a hólyag még nagyobb
bajba kerül. Ekkor már bármelyik pillanatban beállhat a halál.


Közép- és Nyugat-Európa 2003 nyarán nehéz időket élt át: tartósan magas maradt a légnyomás, a Földközi-tenger fölött kavargó hatalmas, forró légtömeg heteken át nem vegyült
a hidegebb atlanti légáramlatokkal. Franciaországban egyre nőtt a forróság, majdnem teljes napon át, döbbenetes értéken, 40 Celsius-fok körül tetőzött. Eközben egyre nőtt a halálos áldozatok száma. Sok orvos és mentős éves szabadságát töltötte, a kórházak alig tudtak megbirkózni a betegáradattal.
Megteltek a halottasházak, hűtőkocsikban, piaci fagyasztókban tárolták a holttesteket. Egyre több és több esetről jött hír, amikor a kiérkező szociális gondozó, beteglátogató ájultan, holtan találta idős ápoltját. (Franciaországban akkor még kevés helyen működött légkondicionáló.)
Sokszor rendőrök törték be az ajtót, de bent már csak halottat leltek. „Iszonyatos állapotok
uralkodtak a lakásokban” – idézi fel a szörnyű időszakot Patrick Pelloux, a francia intenzívterápiás szakorvosok társaságának elnöke. A halálesetekre gyakran csak hetek múltán derült fény.

A franciák több mint 15 ezer áldozatot írtak a 2003-as hőhullám számlájára. Az olaszok ennél
is, közel 20 ezerrel, többet. Európában összesen több mint 70 ezren haltak meg: főként szegény, magányos, idős emberek. A kontinens félezer éve nem élt át ilyen perzselő nyarat. Párizsban abban az évben 70 százalékkal nőtt a hőséggel összefüggő halálesetek száma. A szakemberek egyértelműen a klímaváltozást tették felelőssé. Mind vadabb hurrikánok, egyre súlyosbodó aszályok, emelkedő tengerszint, sokáig tomboló erdőtüzek: a globális fölmelegedést kataklizmák sora kíséri. A legközvetlenebbül a kánikulai időszakok sújtják az emberiséget. Ténykedésünk nyomán továbbra is egyre több üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, a hőhullámok így hosszabbodnak, a napi csúcshőmérsékletek emelkednek…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. júliusi lapszámában.