Túlélheti-e még a Kalahári?
Súlyosbodik a hőség és az aszály a Kalahári sivatag pusztáin. Félő, hogy az élővilág nagyon megsínyli majd a változásokat.
ÍRTA: LEONIE JOUBERT
FÉYKÉPEZTE: THOMAS P. PESCHAK
A Kalahári déli részén az október már gyötrelmesen telik: aki él, mind epedve várja, hogy a hosszú böjtnek véget vetve megnyíljanak az ég csatornái. A 2020-as száraz tél sok áldozatot szedett. A dűnéket megviselte az aszályok sora és az évtizedek óta ott legelő tömérdek állat: régen a szarvasmarha, ma az antilop, a zebra, a gnú és a kafferbivaly.
Az előrejelzés szerint most végre esős nyár jöhet. A világ túlfelén, a Csendes-óceánon készülődik már a La Niña: ez a ciklikus óceáni-légköri jelenség általában esőket hoz Afrika déli részébe, ellensúlyozza a szárazsággal érkező El Niñót.
A homok színe a Kalaháriban a sütőtökére vagy a sárgarépáéra emlékeztet, és ha már alacsonyan jár a Nap, olyan árnyalatúvá válik, mint az érett kajszibarack héja. De egyébiránt nagyon nem hasonlít az a vidék holmi buja gyümölcsligethez.
A tápanyagszegény szavannán a fű minden élet záloga. Megköti a dűnék homokját, fékezi a szél
mállasztó hatását. Felszívja és raktározza a talaj nedvességét, oltani tudja a fűcsócsáló hangyák
és termeszek szomját. A kis rovarok hemzsegő fészke pedig tobzoskák, földimalacok, lapátfülű
rókák és cibethiénák dús éléskamrájául szolgál.
A Kalahári szárnyas építészei, a telepes verebek is fűből tapasztják évtizedekig fennmaradó,
nemzedékek sorának otthont adó fészkeik falát. A fészekegyüttesbe olykor az afrikai törpesólyom is betelepszik, akárcsak a lesből vadászó fokföldi kobra és boomslang (Dispholidus typus). Füvet legelnek a patások is, aztán ők is táplálékká lesznek: előbb-utóbb kiszemeli őket egy oroszlán, gepárd, leopárd, vadkutya vagy más ragadozó.
A Tswaluban az esőkkel és a fű zsendülésével kezdődik az újjászületés. A zivatarok átlagosan
325 milliméter csapadékot hoznak egy-egy évben, de korántsem egyenletesen. Van év, amikor csak 175 milliméter hullik, máskor az átlag közel kétszerese.
Régen, ha kevés volt a csapadék, a vadállatok az esőfelhőket követve nagy utakat tettek meg, mert tudták, hogy előbb-utóbb dús legelőre találnak. Az állattenyésztés térnyerése óta azonban
egyre több és több kerítés állja útjukat.
A Kalahári sivatagban az elmúlt félszáz évben a világátlagnál kétszer gyorsabban emelkedett az átlaghőmérséklet. A mérések szerint 1950 óta 2015, 2016 és 2019 volt a legforróbb év Afrikában: 250 kilométerre északnyugatra Tswalutól, az Augrabies-vízesésnél 48,6 Celsius-fokot mutatott a hőmérő 2016 januárjában. „Ebben a magasságban a déli féltekén eddig csak elvétve mértek ennél magasabb értéket” – mutat rá Stefaan Conradie, a Fokvárosi
Egyetem klímakutatója. Ha nem lenne klímaváltozás, tízezer évenként talán ha egyszer
fordulnának elő olyan, szélsőséges hőhullámok, amilyen 2015–2016 nyarán sújtotta a régiót.
Nagy kérdés, hogy a melegedéssel mennyiben változik majd a csapadékmennyiség…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. augusztusi lapszámában.