Az én utam a küzdősport

Valaha a bunyó adott neki önbizalmat. Ma már az anyaság a legfontosabb a világbajnoki aranyérmes ketrecharcos Kárász-Kovács Alexandra számára.

ÍRTA: BALÁZS ZSUZSANNA
FÉNYKÉPEZTE: KURUCZ ÁRPÁD
Hogyan kezd egy kamasz kislány kőkemény küzdősportot űzni?
Amikor a gimit kezdtem, útkereső voltam, mint minden kamasz. Üresnek éreztem a hétköznapokat, szerettem volna tartozni valahova. Igazából táncolni szerettem volna. Az akkor még általános iskolás húgom egyszer mesélte, hogy látott egy harcművészeti bemutatót, és nagyon tetszett neki. Elmentem egy barátnőmmel arra az edzésre, mint később kiderült, dzsúdzsucu volt. Máig nem tudom, hogy végül is a mozgásforma, a közösség vagy pedig az edző, Mayer Csaba miatt ragadtam-e ott. Ötéves koromban elváltak a szüleim, az nagyon nagy törés volt az életemben. Csabára pótapaként néztem föl, sokat segített.
Mit adott a dzsúdzsucu?
Önbizalomhiányos, rossz tanuló kislány voltam, az iskolában vergődtem, korrepetálásra jártam. Ennek lehetett köze a szüleim válásához, de ahhoz is, hogy az osztálytársaim sokat piszkáltak, nem fogadtak be. Nem mertem kiállni magamért, bármiről is elmondani a véleményemet. Miután nem vagyok introvertált alkat, ez így még jobban frusztrált, mint ha eleve hajlamos lettem volna bezárkózni. Amikor sportolni kezdtem, és tapasztalhattam, hogy jó vagyok abban, amit csinálok, már egyre inkább emelt fővel tudtam járni abban a közegben, amit addig olyan nagyon kirekesztőnek éreztem. Ki tudtam húzni magam, és később eljött az az idő is, amikor már én tanítottam a kezdőket. A sport segített hozzá, hogy érezzem: szerethető vagyok.
Hogyan lett aztán ebből ketrecharc?
Sosem voltam lányos lánynak nevelve. Sorházszerű házban laktunk, a házak között nagy közös kerttel, ahol a többi gyerekkel bandáztam, így nőttem fel. Azóta is nyűgnek érzem, ha össze kell
válogatnom valami „csajos szerkót”, vagy ha ki kell sminkelnem magam. Nem mintha nem élveztem volna az esküvőnkön, hogy hercegnőnek öltözhettem, de a mindennapokban egyszerűbb magamra rántanom az első kezembe akadó gatyát. Nem kerestem a lehetőséget, de amikor a küzdősport megtalált, azonnal tudtam: ez az én utam. A harcművészetekkel a Testnevelési Főiskolán ismerkedtem meg közelebbről. A dzsúdzsucu mellett dzsúdóztam, thai boxoltam, kempózni is elkezdtem, és hamar kiderült, hogy mindegyikhez elég jó érzékem van.
A legtöbben, akik nagyon jók a földharcban, gyengébbek az álló bunyóban, és megfordítva. Nekem viszont nem okozott gondot a váltás, ami azért nagyon fontos, mert a jó földharcost
álló küzdelemre érdemes szorítani, mert abban könnyebb fölé kerekedni. Ha viszont valaki a thai boxban kiemelkedően jó, azt a földön a legkönnyebb legyőzni. Az edzőm látta, hogy ez az egész jól passzol a személyiségemhez, és buzdított, hogy kezdjek kevert harcművészetekkel, MMA-val foglalkozni. Hát így indult el a ketrecharcos pályafutásom.
Nagyon más a nemzetközi mezőny?
A ketrecharcos legfőbb célja, hogy kijusson az amerikai Ultimate Fighters Championship, a UFC bajnoki mecscseire. Olyan harcost Magyarországon egyet sem ismerek, mint akik ott küzdenek. Borics Ádám éppen most próbálja bizonyítani, hogy ott is meg tudja állni a helyét – nagyon szurkolok neki. A Magyar Ketrecharcos Szövetség tagja a nemzetközi IMMAF szervezetnek, amelynek keretein belül amatőr ketrecharcosok mérik össze a tudásukat.
Itt már profikkal is lehet harcolni, de hogy innen hogyan lehet tovább jutni, azt nem tudom. Én kétszer kijutottam a világbajnokságra, az első alkalommal bronzérmet szereztem, az akkori
bajnoktól kaptam ki pontozással, majd a második alkalommal, 2018-ban az egész mezőnyt végigvertem, elhoztam az aranyat. Mégsem történt semmi. Amerikában minden sarkon van edzőterem, van bőven jó harcosuk. Hiába fizeti ki valaki itt saját zsebből a rengeteg pénzt, hogy ott edzhessen, tanulhasson: ha nem ismerik, hiába nyer, nem foglalkoznak vele. Ahhoz, hogy
megjegyezzék az arcodat, sokat kell harcolnod, és minden mérkőzésen valami kiemelkedően látványosat kell hoznod, mert a UFC a nézettségből él, nekik látvány kell, abból van a pénz…
A teljes interjút elolvashatja a magazin 2021. augusztusi lapszámában.