Kristályok kaleidoszkópja
Sokszor csak lassan és olyan vékony rétegben formálódnak, hogy közönséges fényforrás mellett nem is láthatók a mikroszkóp tárgylemezén. Szemkápráztató világukba speciális, egy síkban rezgő, úgynevezett polarizált (más szóval: poláros) fény segítségével nyerhetünk betekintést.
ÍRTA: MAGLÓCZKY ZSÓFIA
FÉNYKÉPEZTE: PETER WOITSCHIKOWSKI
Peter Woitschikowski ezekkel a szavakkal üdvözli az érdeklődőt honlapján: „A fénymikroszkóp révén egy különleges mikrokozmoszba pillanthatunk be, a legparányibb kristályok fantasztikus, új világába, amely telis-tele van igéző színekkel és lélegzetelállító alakzatokkal. És mindezt a speciális megvilágítás teszi láthatóvá.” Aki már ismeri, tudja: valóban merőben új világ ez, tobzódó szivárványszínekkel, formák miriádjával, egymásba olvadó, egymásban tükröződő, végtelenbe vesző, végtelenek egymásutánjában ismétlődő alakzatokkal.
A fénnyel kacéran játszó molekulaszerkezetek mikrokozmoszában leginkább szerves vegyületek, például kis mennyiségű aszkorbinsav (C-vitamin), ftálsav (karbonsav) vagy a fájdalomcsillapítóként ismert paracetamol betöményedett vizes oldatában tehetünk utazást, mégpedig úgy, hogy a kristályalakzatokat polarizált (poláros) fénnyel világítjuk meg.
A vízzel szívesen reagáló szerves vegyületek töményedés, vízvesztés közben elképzelhetetlenül vékony rétegekben kristályosodnak ki. A rétegekben hol sűrűbben, hol ritkábban elhelyezkedő, hol több, hol kevesebb vizet tartalmazó, a fényt millióféleképpen elnyelő vagy visszaverő miniatűr kristályok szemkápráztatóan színes és változatos birodalmat építenek föl.
A kristálynövekedés fizikájának megannyi jellemzője, egyebek mellett az oldat hőmérséklete,
töménysége, a kristályosodási idő hossza, a létrejövő rétegek vastagsága is beleszól a formálódó
összképbe, így szavatolható az egyediség: újra meg újra megismételhetetlen remekek születnek,
és bár hasonló kristályformák létrejöhetnek, ugyanaz a szerkezet, ugyanaz a szín- és formavilág kétszer egymás után biztosan nem fordul elő. Amellett, hogy nagy szakértelemmel világítják
meg és fotografálják preparátumaikat, emelnek ki a látványból egy-egy fantasztikus részletet, a mikrokristályok rajongói a címadásban, a látványcsodák asszociációs alapú elnevezésében is örömüket lelik.
Woitschikowski azt is megjegyzi – tegyük hozzá, jogos büszkeséggel –, hogy fotói koreográfiák sorát ihlették már, és nem egy látványtervezőnek adtak vetített alapot színpadképe megvalósításához.