Afganisztáni jelen
Kivonult az Egyesült Államok hadereje, visszatérnek a tálib szélsőségesek, veszélybe került, elveszni látszik az afgán nép 2001-ben elnyert szabadsága.
ÍRTA: JASON MOTLAGH
FÉNYKÉPEZTE: KIANA HAYERI
Hétvégi délután, nem is olyan régen, a kandahári Delight kávézóban. A vízipipa kéklő füstjében
a vendég kis időre megfeledkezhetett a valóságról: arról, hogy a környéken háború dúl. A plüssfotelekben ápolt szakállú, hosszú hajú, városi ifjak szürcsölgették a kávét, és bámulták közben a tévén a török meg indiai videoklipeket (a csatorna cenzorai nem feledték el nagy műgonddal kitakartatni a pucér női hasakat).
Az afgán társadalmat ma is áthatja a konzervatív iszlám szelleme, de a kávézó törzsvendégei,
már a tálibok bukása utáni idők liberális városi nemzedékének tagjai, csak homályosan emlékezhettek a hajdan ugyanitt, Kandahárban alakult fundamentalista rezsimre – a rezsimre, amelyik betiltotta a tévénézést, a zenehallgatást, a mozit, valamint előírta, hogy a férfiak nem nyírhatják le a szakállukat, a nők pedig csak teljes testüket fedő burkában mutatkozhatnak.
A kávézó tulajdonosa, név szerint Ahmadulla Akbári két évig a kozmopolita Dubajban lakott,
majd 2018-ban visszaköltözött Kandahárba, és Aino Mainában, a rohamosan fejlődő, modernizálódó külvárosban elindította vállalkozását. Pár hónappal ezelőtt a pult mögött ténykedő Akbári már szinte le sem vette a szemét a kávézó köré telepített kamerák monitorképéről – nézte, nem tapaszt-e valaki mobiltelefonnal kioldható bombát egy parkoló autó alá. Hivatalnokokat, aktivistákat, újságírókat, sőt még civileket is kiszemeltek találomra a szélsőségesek. Világos volt a stratégiájuk: félelmet akartak kelteni mindenkiben, és be akarták bizonyítani, hogy a tálib hatalomátvétel szükségszerű, elkerülhetetlen.
Az Egyesült Államok és a tálibok 2020 februárjában aláírt békemegállapodása taccsvonalra
tette az afgán kormányt, és elindította az amerikai csapatkivonás folyamatát. Azóta a tálib erők
vidéken folyamatosan teret nyertek, és ijesztő sebességgel nyomultak a nagyobb városok felé.
Eukaliptuszfákkal szegélyezett utak, luxusvillák, szinte folyamatos áramellátás, kivilágított
bevásárlóközpontok: Aino Maina fallal övezett enklávéja az elővárosokban megszokott légkört
árasztotta a jórészt állami alkalmazásban álló, tehetős felső- és középosztálybeli afgánoknak.
„Itt nem kell félnünk” – mutatott körbe a 28 éves angoltanár, Szulejmán Arján, aki feleségével és két gyermekével él és dolgozik Aino Mainában.
De ez ma már a múlt. A béke darabjaira hullott…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. szeptemberi lapszámában.