Törpe égi csodák
A csillagászat legújabb eszközei döbbenetes felvételeket és adatokat szolgáltatnak a Naprendszerben nyüzsgő, rejtélyes kozmikus múltunkról mesélő kisebb égitestekről.
ÍRTA MICHAEL GRESHKO
Dante Lauretta, az Arizonai Egyetem bolygókutatója egy pillanatra sem veszi le a szemét a monitorról és rajta a csillagok tengerében úszó, tömzsi kis sziklatömb három szimulált képéről. Kárpitozott fémszéken üldögél a Colorado állambeli Littleton városka egyik jellegtelen kockaházában, onnan figyeli a 101955 Bennu aszteroidát. A vasbetonból szabott bejárat, a gipszkarton álmennyezet láttán közönséges irodaháznak vélnénk az épületet, de a falra kirakott űrhajóképek és az asztalok fölé aggatott feliratok – Áramellátás; Irányítás, Telecom; Vezérlés, Ellenőrzés – már sejtetik, hogy vezérlőteremben járunk. Egészen pontosan: a Lockheed Martin Space vezérlőtermében.
Forrás: PATRICK H. CORKERY, LOCKHEED maRTIN
Történetünk kezdetén, 2020. október 20-án, helyi idő szerint 13 óra 49 perckor a képernyő a NASA űrszondája, az OSIRIS-REx pályáját jelképező zöld hurok közepén mutatja a Bennut.
A roboteszköz nem egészen három óra múlva elsőként kísérel majd meg leszállni az aszteroida
felszínére, hogy némi port és kőzetet gyűjtsön, majd a mintákat eljuttassa a Földre. A 2016-ban
fölbocsátott OSIRIS-RExnek kétszer kellett megkerülnie a Napot, hogy utolérje a Bennut. Ezen
a kivételes októberi délutánon a kisbolygó több mint 300 millió kilométerre repül el a Földtől.
A nem egészen 500 méter kiterjedésű Bennu a legkisebb égitest, amely körül valaha űrszonda
eddig keringési pályára állt. Olyan hepehupás a felszíne, hogy Laurettáéknak egy teljes éven át
kellett keresniük az űrszonda számára alkalmas leszállóhelyet. Azt hihetnénk, hogy ilyen hosszas előkészületek után feszülten várják a milliárddolláros program döntő pillanatát, de Laurettán inkább valamiféle éteri nyugalom jeleit láthatja a külső szemlélő. „A szonda ma határozottan jó hangulatban van” – állapítja meg derűsen. De megér-e kétkilónyi por meg kőzet ilyen sok izgalmat és küszködést? A válaszhoz először is vegyük tekintetbe, hogy a Bennu kémiai építőelemei több mint négy és fél milliárd évesek, tehát még a Naprendszer gyerekkorában formálódtak, és a mérések szerint nyomokban szenet is tartalmazhatnak. Így sok újat mondhatnak a bolygókeletkezés folyamatáról, sőt vélhetően arról is, hogy miként jutottak a Földre az élet alkotóelemei. „A kutatónak egy ilyen aszteroida valóságos aranybánya” – mondja Lauretta.
A Bennu úgyszólván a teremtés anyagait hordozza tehát, de a pusztítás ereje is benne lakozik.
Idővel nagyon megközelíti majd a Földet…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. szeptemberi lapszámában.
Ősöreg erdők és féltett hagyományok kincset érő ajándéka a puerh tea
A Kínában magasodó Jigmai-hegy őslakos falvainak népe tradícióihoz ragaszkodva, az ősök módszereivel termeszti immár világhírű, csodálatos aromájú teaféléit.
Középkori szörnyek életre keltői
Így tökéletesítik a mai mesterek a kőmegmunkálás ősi technikáját, és alkotják újjá egy angliai katedrális hajdanvolt szépségét.
Évmilliók titkát őrző barlangok
Egy vakmerő klímakutató feltáratlan üregekbe hatolt be Grönland északi részén. A barlangok kövei nem csak a régmúltról tudósítanak; a jövőt, a globális felmelegedés várható alakulását is sejtetik.
Nagyon látni akartam apám lepkéit
Fotósunk mindent elkövetett, hogy megtalálja a világ egyik legritkább lepkéjét, mert azt a lepkét az ő apja után nevezték el.
Imádott és utált csörgőkígyók
A megújhodás jelképeként tisztelik, az alvilág hírnökeként kárhoztatják. Vadásznak rá, a képzelet sötét bugyraiba száműzik. Sikerül-e eloszlatni a félelmeket, még mielőtt végleg kiirtjuk a legendás csörgőkígyót?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
