Csimpánzok és állatvédők: közös a remény
A közép-afrikai főemlősmenhely csimpánzai megmentőiknek, gondozóiknak is példát mutatnak kitartásból, élni akarásból.
ÍRTA: PAUL STEYN
FÉNYKÉPEZTE: BRENT STIRTON
A csimpánzok, a bonobók mellett legközelebbi rokonaink, Afrikában honosak, és ma jó esetben
300 ezren vannak. A 20. század elején talán egymillióan is lehettek még, de kegyetlenül vadászták őket, a kölykeiket eladták házi kedvencnek, és élőhelyüket is rohamtempóban csonkították. A lwirói menhely 2002-ben alakult; akkoriban, a polgárháború ínségében sokan éltek vadhúson, emiatt a közeli Kaliugi–Biega Nemzeti Parkban is egyre több csimpánz lett vadorzók martaléka.
Akár vadorzóknál találták meg őket, akár házi kedvencként bukkantak rájuk valamelyik faluban, a vadvédelmi hatóság emberei elkobozták az árvaságra jutott csimpánzkölyköket, és Lwiróban, egy régóta nem működő, lakatlanná lett belga kutatóbázison helyezték őket biztonságba. Aztán, mivel a mentett kicsik száma egyre nőtt, a Kongói Természetvédelmi Intézet és Természettudományi Kutatóközpont közösen létrehozta a lwirói főemlős-rehabilitáló központot.
Bernard Masunga, a központ főállatorvosa már a kezdetektől a menhelyen dolgozik, így újra meg újra meggyőződhetett róla: a létesítmény idővel a befogadott csimpánzok és más majmok valódi otthonává lesz. Ma már csimpánzból és egyéb majomból is száznál több él a dús növényzetű, biztonságosan elkerített parcellákon. „Nagyon büszke vagyok arra, amit elértünk” – jelenti ki Masunga. Egyre-másra érkeznek a főemlősök, de a menhelyiek hosszú távon mindenképpen úgy gondolkodnak: miután felgyógyultak, és már biztosan mozognak a világban, védenceikből minél többet vissza kell juttatni a vadonba.
Még tavaly történt, hogy Vélez del Burgo egy csapat csimpánz között üldögélve szelfiüzemmódba kapcsolta és a kíváncsiskodó kompánia felé fordította mobiltelefonja kameráját. Billinek, a hatéves hímnek nagyon megtetszett a kijelzőn feltűnő kép. A többiek csak a válla mögül mertek kikukucskálni. A kijelzőt figyelve Billi fölhúzta az ajkát, jól szemügyre vette és megtapogatta a fogait, nekiállt nyomkodni az arcát, és az orrára is rábökött. Vélez del Burgo kacagva figyelte.
VÉLEZ del BURGO 2014-ben, év elején érkezett a lwirói központba. Ötvenöt csimpánz élt akkoriban a menhelyen. „Mindig is az volt a vágyam, hogy emberszabású majmokat védelmezzek”…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. októberi lapszámában.
Szélsőségek 12 hónapja
Az északi-sarkvidéki Svalbard, a Föld leggyorsabban melegedő tája példázza, miként hat a klímaváltozás a szárazföldre, a tengerre és az élővilágra.
Rejtelmes, másvilági nyálkagombák
Nyirkos viszonyok között, spóratömeggel szaporodnak, sokkal inkább amőbák, mint penészgombák.
Egy háború hosszú árnya
Koszovó élni és boldogulni akar, ezért mindent megtesz, hogy elismertesse függetlenségét a világgal, és rendezze konfliktusait Szerbiával.
Erőszakkal elszakítva
Századokon át bevett gyakorlat volt, hogy az észak-amerikai őslakos családoktól elszakították, és internátusokba, missziós iskolákba vitték átnevelésre a gyerekeket.
Elefántok és ember: lehet jobb a viszony?
Gyorsan megtanultak a közelségünkben élni. Mi vajon tudunk-e alkalmazkodni hozzájuk?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
