Olvadó déli jégvilág
Védelmünkbe kell vennünk az Antarktiszi-félsziget környékén honos óceáni élővilágot, mert a zsugorodó tengerjég helyére egyre több krillhalászhajó nyomul.
ÍRTA: HELEN SCALES
FÉNYKÉPEZTE: THOMAS P. PESCHAK
Felfújható csónak közeledik a hó borította szárazföldhöz. A Neko-öböl szamárpingvinjei közel egy esztendő után látnak újra embert, ha a csónak majd kiköt a partszegélyen. De ezúttal nem turisták szállnak partra (a hobbiutazókat egyelőre távol tartja a koronavírus-világjárvány); Tom Hart, az Oxfordi Egyetem pingvinbiológusa és kutatótársai térnek vissza az Antarktiszi-félszigetre. Jókora madárzenebona fogadja őket: egy háromnegyed méternyi pingvin totyogva keresi éppen a fészkelőhelyét, mire hatalmas gágogás és rikácsolás támad, a zsivaj végighullámzik a körülbelül kétezer egyedből álló kolónián. A pingvinek ügyet sem vetnek Hartra, aki a partra szökkenve a méretes kövek között fölállított automata, időzítéssel működő vadkamerához siet, és kiveszi a memóriakártyát a vízhatlan tokba tett gépből.
A pingvinek négy hónapja érkeztek meg a félszigetre, hogy lerakják tojásaikat, majd kiköltsék fiókáikat. A fényképezőgép azóta figyeli őket rendületlenül, hajnaltól napestig óránként készít képeket. Az utóbbi tíz évben közel száz ilyen eszközt telepítettek a kutatók az 1340 kilométer hosszú, 70 kilométer széles földnyelvre, hogy nyomon követhessék az ott honos háromféle pingvin szaporodását, a kolóniák életét.
A szamárpingvinek egyedszáma gyorsan nő, az elmúlt harminc évben a félszigeten több helyütt is háromszorosára gyarapodott. A változásokhoz kitűnően alkalmazkodó, az új körülmények között is ügyesen táplálkozó és jól szaporodó szamárpingvin lassacskán belakja a helyeket, ahol valaha számára is túl fagyosak, zordak voltak a környezeti viszonyok. Két rokona, az állszíjas és az Adélie-pingvin azonban koránt-sem boldogul ilyen jól…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. novemberi lapszámában.