A kék ötven árnyalata

ÍRTA: GILICZE BÁLINT

Kezdjük az alapoktól! A kék vércse…
…főként rovarokon él, és hihetetlen távolságokat tesz meg a levegőben rajzó rovarokat követve. Képes úgy szitálni, a levegőben egy helyben lebegni, mint a vörös vércse, ez a módszere megnyitotta számára Eurázsia síkságait, és kevés konkurense van. Repülő rovar és pocok meg van annyi, hogy az egy helyen költő nagy vércsecsapatok tagjai nem zavarják egymást.

Mégis veszélyeztetett faj lett a kék vércse. Hol lehetett a gond?
Egyrészt a mezőgazdasági módszerek változása, a vegyszerek alkalmazása rettenetesen megtizedelte a rovarokat. Gondoljunk bele: ugyan kinek van ma szüksége a szélvédőmosó folyadékban reklámozott „extra bogároldó erőre”? Másrészt elfogytak a vércse fészkelőhelyei;
Magyarországon ez a költőhelyhiány lett a fő ok. A kék vércse ugyanis általában vetési varjak kolóniáinak elhagyott fészkeit használja, a vetési varjút pedig az 1990-es évek végéig dúvadnak tekintették, és nagy erőkkel gyérítették, így eltűntek a vércse számára alkalmas fészkelőhelyek.
Engem jó húsz éve ez a krízishelyzet hozott össze a kék vércsével. A nemzeti parkok igazgatóságával karöltve a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél kidolgoztunk
egy módszert: műfészkek kihelyezésével segítjük a kék vércse megtelepedését. A projekt annyira beindult, hogy ma már a hazai kék vércsék 85 százaléka műfészek-metropoliszokban lakik, és az egyedszám a duplájára nőtt. Közben összeállt egy nagyszerű csapat, így már tágabb perspektívában
is elkezdhettünk gondolkodni.

Mennyivel lett tágabb ez a perspektíva? 
Kontinensnyivel. A kék vércse gyülekezési hajlama nem csak a költési időszak során nyilvánul meg, sőt az igazi nagy csapatok akkor alakulnak ki, amikor szeptemberben vonuláshoz kezdenek készülődni. Az arányok szemléltetésére: Magyarországon ma összesen úgy 1200-1300 kékvércse-pár fészkel, viszont megfigyeltünk olyan hazai gyülekezőhelyet, ahol 3000 kék vércse csivitelt
együtt a nagy útra készülődve. Ahogy elhagyjuk az őszi napéjegyenlőséget, és gyorsan hosszabbodni kezdenek az éjszakák, a Pó-síkságtól Krasznojarszkig lassan összeolvadnak a gyülekezőhelyek. A keleti szyteppék kék vércséi a Fekete-tenger és a Kárpát-medence síkjain gyűlnek össze. Végül csupán néhány száz, de olykor több tízezres egyedszámú tábor marad, ahol a fákat szó szerint ellepik a kék vércsék. Az apró, gyors röptű madarak még feltöltik energiakészleteiket, rendet vágnak a ritkuló rovarrajok között, aztán elindulnak Afrikába. De marad a nagy kérdés: mi történik a vonulás közben, hova érkeznek, és ott mihez kezdenek?

A teljes interjút elolvashatja a magazin 2021. decemberi lapszámában.