Elveszett illatok

A fatermetű növény jó évszázada virágzott utoljára Maui lankáin. A kutatóknak sikerült újjáéleszteniük a jó évszázada virág réges-rég elfeledett illatát.

ÍRTA: SARAH GIBBENS
Akkoriban született a telefon, a Ford T-modell eladásai szárnyaltak, William Howard Taft volt az Egyesült Államok elnöke – és abban az időben szippanthatta be bárki is utoljára a vadon virágzó
Hibiscadelphus wilderianus illatát. A híres hawaii hibiszkuszok távoli unokatestvére, a H. wilderianus Maui szigetén, közelebbről a Haleakala-hegy déli lejtőin volt őshonos, és valamikor
1910 és 1913 között tűnt el a világból. A feljegyzések szerint más fákkal egyetemben szarvasmarha-tenyésztők vágták ki legutolsó egyedeit, hogy jószáguknak több legelőhelye legyen.
Egy évszázaddal később a kutatók már arra keresték a választ, hogy a H. wilderianus kipusztulása valóban végleges és visszafordíthatatlan-e. Vajon van-e lehetőség arra, hogy egy olyan fát, amely a vadonból már visszavonhatatlanul eltűnt, amelyről már csupán archívumok megsárgult feljegyzéseiben lehet olvasni, valami módon visszahozzunk az életbe – legalábbis részben?
„Összeültünk, és azon tanakodtunk, mi lenne, ha valóra válna a Jurassic Park” – meséli Christina Agapakis, a bostoni székhelyű Ginkgo Bioworks biotechnológiai vállalat kreatívigazgatója.
És a csapat aztán alig öt év alatt illatablakot nyitott a múltba: DNS-rekonstrukció és szintetikus biológia útján újraélesztette az eltűnt hawaii fa virágának fanyar borókaillatát.
Újjáéleszteni egy illatot nem csupán annyit jelent, hogy megszagolhatunk valamit, ami már nem létezik, mondja Sissel Tolaas, a berlini Smell Lab szagkutató laboratórium alapítója, aki a Ginkgo
Bioworksszel együtt dolgozott a projekten. „Az illatok hatására felszínre törhet egy sor emlék és érzelem is” – magyarázza Tolaas. Egy rég eltűnt illatot életre keltve a múltba is beleszippanthatunk, átélhetjük az egykori illat, szag által kiváltott érzéseket.
A londoni királyi botanikuskert, a Kew Gardens 2020-ban kiadott jelentése szerint mára Földünk flórájának 40 százalékát a kihalás veszélye fenyegeti, a tetejébe rengeteg olyan növényfaj is eltűnik, amelynek létezéséről még csak nem is tudtunk.
Visszahozni azt, ami elveszett, egyáltalán nem volt könnyű. Agapakisnak és csapatának először is megfelelő mennyiségű és minőségű maradványt kellett találnia…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2021. decemberi lapszámában.