Védelem

Amikor az egész család, a tizenhat ázsiai elefánt útnak indult észak felé, senki emberfia nem sejtette, hova tartanak – egyáltalán, miért vágtak neki. Először nem is tulajdonítottak különösebb jelentőséget az egésznek, mivel a délnyugat-kínai Jünnan tartomány Xishuangbanna Nemzeti Természetvédelmi területén élő elefántok olykor messzire elkóborolnak élőhelyükről, de aztán mindig hazatérnek.
Csakhogy ezúttal nem így történt. Az ormányosok tizenhat hónapig vándoroltak, közben dúlták a termést, és dagonyáztak a sárban. Összesen félezer kilométert baktattak, egészen a nyolcmilliós tartományi székhelyig, Kunmingig jutottak. És közben világhírűek lettek – nem mellékesen jó kis
fejtörést okoztak a kormány illetékeseinek. Jó félmillió dollárnyi kárt tettek, és attól is tartani lehetett, hogy valamelyik behemót valahol nekiront a csapatra kíváncsi bámészkodóknak.
Az lett volna a legegyszerűbb, ha elkábítják, és aztán visszaszállítják a kósza elefántokat a rezervátumba. Csakhogy ez igencsak kockázatos lett volna az egész csorda, különösen a három borjú számára, így az ormányosokat és az embereket is védendő osztagot szerveztek. A csapat tagjai drónokkal figyelték az elefántokat, és kukoricát, ananászt, banánt tettek ki nekik tonnaszám, hogy eltérítsék őket a lakott vidékek közeléből. Amellett villanypásztorokkal, úttorlaszokkal és az erdőkben új csapásokat vágva terelgették a famíliát, hogy embernek elefántnak biztonságosabb terepen tartsák őket. Tíz- meg tízezren vettek részt ebben a dollárszázezreket felemésztő nagyszabású műveletben.

Napszállta ideje, továbbállnak a zsiráfok a botswanai Chobe Nemzeti Parkban. A nagyrészt védett területeken túl húzódó élőhelyüket egyre zsugorítják a terjeszkedő városok, szántók és legelőterületek.

Forrás: DAVID CHANCELLOR

A kenyai Reteti Elefántrezervátum elárvult hároméves lakója, Meibae jóízűen kortyolja az ormányába fogott műanyag kanna tartalmát.

Forrás: AMI VITALE

A 2021-es esztendőben, az éghajlatváltozás, a világjárvány és megannyi más vész közepette értelmetlennek, erőforrások fecsérlésének tűnhetett, hogy Kínában mindenáron meg akarnak óvni egy elefántcsaládot. De csak annyira volt ez értelmetlen igyekvés, mint ismeretlen békák után kutatni egy addig még soha nem járt hegyen, múzeumokat építeni szerte a világban vagy éppen málladozó, ősöreg kövek repedéseibe habarcsot fecskendezni, hogy Stonehenge tömbjei ne legyenek az enyészet martalékává.

Az Anglia déli részén öt évezrede álló Stonehenge állagán először 1901-ben kellett javítani, mert ledőlt egy kőtömb és egy áthidaló kő, veszélyeztetve a látogatók biztonságát. Most szeptemberben habarccsal töltötték ki a tömbök repedéseit és az illesztési réseket, hogy a köveket megerősítsék, és megóvják az eróziótól.

Forrás: REUBEN WU

A természeti és kulturális örökség védelme ugyanúgy a közjót szolgálja, mint a kórok leküzdése vagy a harcokat lezáró fegyvernyugvás. Ugyanúgy szükségünk van a vadon állataira és múltunk relikviáira, mint az egészségünkre és a világ békéjére. Mert ezek mind, együtt adnak hátteret, keretet életünknek, jelentik az alapokat világunk értelmezéséhez. Múltunkat, jelenünket és jövőnket jelentik, testesítik meg.

Összekuporodva pihen a feketefarkú csörgőkígyó egy út menti fatörzsön a nyugat-texasi Davis-hegységben. A félelem és az alaptalan gyűlölet miatt az amerikaiak régóta és válogatás nélkül irtják a csörgőkígyót. Pedig fontos ragadozó, megakadályozza a rágcsálók túlzott elszaporodását.

Forrás: JAVIER AZNAR GONZÁLEZ DE RUEDA

És mindez nem vagy-vagy alapon működik. Igenis lehet egyszerre elefántokat védeni, oltóanyagokat fejleszteni, Stonehenge köveit erősíteni és kataklizmák áldozatait menteni. A természeti környezet és a múlt emlékeinek oltalmazásában elért sikerek fényt hoztak az amúgy igencsak sötét 2021-es évbe. De ne higgyük, hogy a biológiai változatosságot, a fajok bőségét többé már nem fenyegetik veszélyek…

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. januári lapszámában.