Szeresd őket és tegyél értük

Írta: Neményi Márton
Fényképezte: Kurucz Árpád

Kezdjük azzal, ami mostanában egy egész országot foglalkoztat: mi lehet a kiskunsági pumával?
Nem pumáról, nem is fekete párducról van szó, igaz, az első képek alapján ez utóbbi akár lehetséges is lett volna. Kicsit belekerültem én is a történetbe, már a legelején megkérdeztek, részt tudnék-e venni a befogásban. Igent mondtam. Az első felvételen, amit láttunk, valóban nagytestű macskának tűnt, igaz, a méretet igazán lehetetlen volt megítélni. Hogy miről van szó, azt csak a helyszínen, a méretek felvételével, esetleg nyomellenőrzéssel tudtuk volna eldönteni. Egy ismert hazai és egy külföldi nagymacskaszakértő is ugyanezt mondta. A rendelkezésre álló anyagok alapján – egy számítógépes hiba miatt – nem tudtunk döntést hozni, így a biztonság kedvéért értesítettük a rendőrséget. És akkor elszabadult a pokol: a polgármester is közzétette a felhívást, majd a hírekben is elhangzott, miután nyilvánossá tették a felvételt. Közben a helyszínen is sikerült méretezni a macskát, szóval elég hamar egyértelművé vált, hogy nem pumáról vagy párducról van szó. Ekkorra azonban már országszerte mindenhol párducot észleltek. Önkéntesek jelentkeztek, azt mondták, csak csapdát kérnek, a többit ők megoldják.

Mint egy ufóészlelés…
Pontosan. Pedig ez egy házimacska: az első felvételen tényleg trükkös volt megállapítani, a későbbieken azonban egyértelműen látszott, hogy nagyobb testű macskát látunk – vagy akár több macskát, hiszen az ország több pontjáról is érkeztek felvételek.

Végül is nem csoda, hogy mindenki nagymacskát látott, hiszen mindez a koronavírusban elpusztult bükki szervál esete után történt.
Az viszont valódi eset volt, az állatot én is láttam, kezeltem. Bizonyítottan elkapta a koronavírus delta-variánsát. A járvány kezdete óta tudjuk, hogy a nagymacskák különösen érzékenyek a koronavírusra, több állatkerti eset is volt, általában enyhébb lefolyással, de az érzékenyebb fajoknál elhullásokkal is. Ráadásul a szervál, ez a trópusi állat előtte a késő őszi Bükkben kóborolt, táplálkozni sem tudott rendesen, és a hőmérséklet sem volt ideális neki, ehhez jött egy humánkontakt, tehát embertől kapta el. Arról még nincs irodalom, hogy a szervál mennyire érzékeny a koronavírusra. Mindenesetre a tüdejében lezajló kórfolyamatok vitték el ezt az állatot.

Őt házikedvencként tartották előtte, legalábbis a hírek szerint.
Nem tudjuk. Volt benne mikrocsip, de nem vezetett sehová, a hatóságokkal közösen sem sikerült kideríteni, hol regisztrálták.

Az internet új sztárja a fiatal párnál lakásban élő orosz puma, és egyre terjednek a videók „cuki” oroszlánokról, tigrisekről is. Mintha egyre kevésbé tekintenénk vadállatként a nagymacskákra.
Az egyes országok különbözőképpen szabályozzák ezt jogilag. Amerikában, bizonyos államokban kivitelezhető, sőt megszokott a nagymacska tartása. Szerencsére nálunk nem megengedett. Nem mindegy ugyanis, hogy jó-e magának az állatnak – ez a kérdés etikai oldala –, és az sem, hogy az állat veszélyt jelenthet-e a tartójára. Attól, hogy az interneten ilyen felvételek terjednek, ezek az állatok továbbra is vadállatok maradnak. Való igaz, hogy a kézzel nevelt állatok igen szelídekké válhatnak, de bizonyos viselkedések akkor is kiválthatnak belőlük olyan reakciókat, amelyek végül akár halálos balesethez vezethetnek. Ez lehet akár egy olyan mozdulat, amely ragadozó viselkedést vált ki az állatból, vagy a fájdalom, amit nem veszünk észre, és amelyre az állat agresszióval reagál, de lehet rangsorprobléma is, amikor az állat szeretne feljebb kerülni a hierarchiában. Bármilyen cuki is a puma és a többi, miközben birkóznak velük, a nagymacskák – mondjuk így – más fizikai tartományban mozognak, mint a házimacska.

Szása, a szibériai tigris nemrég került a budapesti állatkertbe. Őt a saját otthonában nevelte fel a gondozója.
Más dolog felnevelni egy nagymacskakölyköt, majd állatkerti környezetbe szoktatni, mint eleve házikedvencnek szánni. A kölykök jóval kevésbé veszélyesek, mint a kifejlett állatok, másrészt a kifejlett állat egy-egy emberhez kötődik: a gazdájában bízik, vele nem viselkedik agresszíven, de a vendégeket már levadászhatja. Érdekes kérdéskör, hogy opció-e a mesterséges nevelés, ha az állatkerti állatot nem neveli az anyja. A modern állatkerti irányzatban ez nem javallott; a legtöbb fajnál nem tiltott, de az ilyen állatokat sokkal nehezebb később integrálni. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy a mesterséges körülmények között nevelt állat ne az embert tekintse fajtársának, hanem tudjon oroszlánul, tigrisül viselkedni. Az állatkerti ápolónak, aki cumisüvegből eteti a kölyköt, ráadásul ugyanúgy is érez iránta, mint bárki más a macskája iránt, sokszor nehéz elmagyarázni, hogy hosszú távon nem segít azzal, hogy felneveli az állatot, mert az kifejlett korában nem a fajának megfelelő módon fog viselkedni…

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. márciusi lapszámában.