Szegény kis dalnokok

ÍRTA: DINA FINE MARON
FÉNYKÉPEZTE: KARINE AIGNER

A Havanna egyik félreeső szegletébe vezető szűk gyalogút embermagasságú gyom és hulladékhalmok között kanyarog. Szeptember a madárvonulás időszaka Kubában. Szomorú tény, hogy a szigetországba telelni érkező énekesmadarakat ezerszám fogják be a törvénnyel dacolva, mivel a káprázatos színekben pompázó, csodálatosan hangicsáló pápapintyeknek, rózsásbegyű magvágóknak és indigópintyeknek mindmáig népes a rajongótáboruk, és hatalmas a keletjük.

Forrás: KARINE AIGNER

Vasárnaponként a tulajdonosok dalversenyen mérik össze trubadúrjaik képességeit. Az időpontot és a helyszínt már napokkal korábban közzéteszi az énekesmadár-rajongókat tömörítő egyik helyi Facebook-csoport. Tucatnyi van már ezekből a csoportokból; 2021 júliusában jómagam is beiratkoztam az egyikbe. A világjárvány miatt végül nem jutottam el Kubába a versenyre, de egy ottani, neve elhallgatását kérő ismerősöm vállalta, hogy képvisel majd a „titkos viadalon”.
A fajgazdaság védelméről szóló 2011-es kubai törvény lényegében már csak tudományos céllal engedélyezi vadon élő énekesmadár befogását, és tiltja az olyan versenyeket, amelyeken téttel fogadnak a benevezett madarakra – nevezetesen arra, hogy melyik madár énekel a leghosszabban és a legdallamosabban. Ennek ellenére se szeri, se száma a madárdalversenyekről megosztott képeknek és videóknak, és a Facebook piacterén sem csinálnak nagy titkot belőle a posztolók, hogy eladásra kínált énekesmadarukat törvényellenesen, csapdával fogták be. A pandémia még inkább az online térbe terelte az illegális madárereskedelmet, mutat rá Xochitl Ayón Güemes ornitológus, a havannai Nemzeti Természetrajzi Múzeum kurátora. A kubai hivatalok illetékeseit is megkérdeztem az énekesmadarak törvényellenes befogásával és adásvételével, valamint az ügyekben kiszabott bírságokkal kapcsolatban, ám egyikük sem reagált a megkeresésemre…

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. áprilisi lapszámában.