A csúcson, akkor és most
Százhúsz évvel a természettudós Eötvös Loránd két lányának kivételes mászóbravúrja után, 2021-ben két hölgy és három úr nekivágott a dolomitok ormainak - ugyanolyan ruhában és felszereléssel, szoknyában, térdnadrágban, kenderkötéllel.
ÍRTA: PÁHY ANNA
FÉNYKÉPEZTE: SZILÁGYI LENKE
Kevés ember mondhatja el magáról, hogy meg tudta valósítani dédelgetett álmát. Grábler Zsuzsa azon szerencsések közé tartozik, akiknek ez megadatott. Igaz, húsz évet várt arra, hogy egy expedícióval emléket állítson Eötvös Loránd két leányának, egészen pontosan 1901-es sziklamászó teljesítményüknek. Eötvös Rolanda és Eötvös Ilona előtt úgy lett teljes a tisztelgés, hogy Grábler Zsuzsa és Nedeczky Júlia három hivatásos hegymászó közreműködésével, korabeli ruhában és felszereléssel nekivágtak a függőleges falnak az észak-olaszországi Dolomitok középső részén, az Ampezzói-Dolomitokban. Zsuzsa maga is megfogalmazza: belső késztetést érez a mászás iránt. 14 éves korában csatlakozott a hazai sziklamászók akkor még kicsiny táborához, azóta, ha teheti, csak ritkán engedi ki ujjai közül a falat…
Nedeczky Júlia, a nagy Eötvös-kaland másik hölgytagja az első magyar nő, aki mászóként 8 ezer méter fölé jutott. A Karakorum–Himalájaexpedíción ért fel a Gasherbrum II. 8035 méter magas csúcsára 2003-ban úgy, hogy alig tíz évvel korábban, 19 évesen határozta el: hegymászó lesz. „Tizenkilenc voltam, még nem volt biztos irány az életemben. Egy véletlen találkozás adta meg, hogy rájöttem: nekem hegymászó identitásom van. Egész életemet meghatározta az a pillanat.” Julcsi türkiz ruhájában, hosszú hajával inkább tűnik egy romantikus sorozat hősnőjének, mint Himaláját megjárt extrémsportolónak. Szenvedélyes, erős, érzékeny. „Önmagában az erő kíméletlenség, az érzékenység pedig kiszolgáltatottság is lehet. De a kettő együtt számomra olyan érték, amellyel nagy dolgokat lehet elérni” – vallja.
Két szoknya, öt nadrág
A 19. és 20. század fordulóján a nőnek még nem illett nadrágban mutatkozni. Aztán – a korabeli fotográfiák tanúsága szerint – eljött a kor, amikor a térdnadrágot már a női sportruházat részének tekintették. Ennek ellenére volt, aki sziklamászás közben sem mondott le a nőies viseletről. Eötvös Loránd büszke édesapaként tömérdek fotográfiát készített lányairól mászás közben is; ezek, valamint Dr. Zsigmondy Emil: Az Alpok veszélyei című könyve adta az alapot az emlékexpedíción használt kosztümök és eszközök hiteles kialakításához. „Nem egyszerű szoknyában sziklát mászni. A falon azért elég fontos, hogy az ember lássa, hova lép” – mosolyog Zsuzsa. A korhű ruhákat a Nemzeti Táncszínház táncosoknak készült, viszonylag kényelmes kölcsönruhái jelentették…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. áprilisi lapszámában.