Különc csodalények: csikóhalak
Eleve mintha többféle állat lenne bennük összekutyulva. Ráadásul ivadékaikat a hím szüli meg, nem a nőstény. Rengeteg mindent nem tudunk még róluk, de azt bizonyosan: egyre kevesebben vannak.
ÍRTA: JENNIFER S. Holland
FÉNYKÉPEZTE: DAVID LIITTSCHWAGER
Nem is oly régen a portugáliai Ria Formosában, Algarve tartomány partjainál még csaknem kétmilliós állomány tenyészett, mondja az Algarvei Egyetem Tengerkutató Központjának biológusa, Correia, aki kollégáival egy tengermelléki bázison tanulmányozza a csikóhalakat. Mint megtudom tőle, a két helyi, őshonos faj egyedszáma vészes mértékben visszaesett: „Alig 10 százalékára apadt a hajdaninak szűk húsz év alatt.” A világban sok helyütt tapasztalható hasonló mérvű fogyatkozás, nem kis részben azért, mert a csikóhalak a leginkább fenyegetett élőhelyeket: a korallzátonyokat, tengerifűmezőket, mangroveerdőket és folyótorkolatokat lakják előszeretettel.
A Ria Formosa vizében tapasztalható állománypusztulásért is az ember felelős – az osztrigatenyésztők betemetik, a tiltott módon, vonóhálóval halászók pedig letarolják a csikóhalak létfontosságú élőhelyeit, a tengerifűmezőket. Világszerte a szárított csikóhal piaca okozza a legsúlyosabb károkat.
A zömmel vonó-, olykor egyéb hálóval, járulékos zsákmányként kiemelt csikóhalakat szárítva a kínai népi gyógyászatban és díszmütyürként is árulják. Főként az Egyesült Államokban keresett az élő csikóhal, otthoni tartásra kínálják az akvarisztikai boltok. Nem nehéz megokolni, hogy miért olyan közkedveltek a bizarr küllemű csikóhalak. Mintha más-más állatoktól kölcsönözték volna testük ilyen-olyan részeit: fejüket a lótól, erszényüket a kengurutól, külön-külön mozgatható szemüket és álcázóképességüket a kaméleontól, kapaszkodásra alkalmas farkukat a majmoktól.
A Hippocampus-fajok színgazdagsága a legpazarabb pasztellkrétakészletekével vetekszik, ráadásul megannyi dudor, bőrfüggelék, folt, sáv, pötty meg tüske díszítheti nem is pikkelyekkel, hanem szabályos csontpajzsokkal borított kis testüket. Mivel híján vannak a táplálék tárolására alkalmas gyomornak, szinte szünet nélkül kell enniük, folyamatosan szippantgatják a vízből a halivadékot és az apró alsóbbrendű rákokat. Táplálkozás közben alig-alig kell mozdulnia a csikóhalnak, udvarlási szertartása viszont ékes bizonyság rá, hogy akár táncolni is tud a maga bumfordi módján…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. áprilisi lapszámában.