Mert ott van? Mi van ott?
A legendás hegymászó, George Mallory nevezetes válaszát igyekszünk továbbgondolni Nedeczky Júliával, aki hegymászóként és pszichológusként is közelít a kérdéshez.
Leírható-e a hegymászás lényege a cél plusz erőfeszítés egyenlő egyértelmű siker vagy kudarc képlettel, amelyben épp az erőfeszítés a legfontosabb tényező?
Én inkább a folyamat lényegét állítanám a középpontba: a hegyek iránt érzett mélységes szeretetet és tiszteletet. Rohamosan fogy Földön az érintetlen táj, a magashegyeké pedig még ilyen. A hegymászó egyfajta időutazást tehet közöttük, megérezve, milyen is lehetett szoros kölcsönhatásban élni a természettel. Ez már önmagában gyönyörű. A természethez tartozunk; ahhoz, hogy javuljon a közérzetünk, sokkal szorosabban kellene együtt élnünk vele. Mai kultúránk a készen kapott örömökkel, a kényelemmel és a passzivitással észrevétlenül eltávolít minket a természettől. Az ember úgy van megalkotva, hogy az a jó neki, ha hatékony, ha erőfeszítéseket tehet, ha használja a képességeit, ha tágíthatja a határait, ha bevetheti az erőforrásait. Mindez valódi örömet ad, és a fejlődés lehetőségét is magában hordozza.
Azt szokták mondani: az igazi élet a komfortzónánkon túl található.
Én meg azt szoktam mondani, hogy a hegymászás az egyik legnagyszerűbb személyiségfejlesztő tréning. A folyamat azzal kezdődik, hogy őszinték vagyunk magunkkal. Az ember azt hiszi, elérkezett a határaihoz, és gyakran elkeseredik. De ha nem áll itt meg, hanem megtapasztalja, hogy a határok rugalmasak, akkor tud jobb és erősebb lenni. Az önfelülmúlás tapasztalása az egyik legnagyszerűbb élmény. Nem a határok feszegetése a központi kérdés, hanem a szabadság. Élhet valaki vegetatív, a biztonságot maximalizáló, takarékon tartott életet, de élhet azzal a szabadsággal is, hogy minél többet kihoz az életéből. Képesek vagyunk rendkívüli dolgokat is létrehozni, de ennek az az alapfeltétele, hogy energiát is fektessünk bele.
Úgy gondolom, hegymászás közben több fázist élhetünk meg, kezdve azzal, hogy gyönyörködünk a látványban, feloldódunk a természetben. Olyasfajta kegyelmi állapot lehet ez, mint a szerelem.
Én is sokszor a szerelemhez hasonlítom, ami a hegymászásban motivál. Ez is felfokozott érzés, mélységes vágy, hogy együtt legyek vonzódásom tárgyával, egymás részeivé váljunk, kialakuljon a közös történetünk. Az is lényeges, hogy időt szánok rá, hogy áldozatokat hozok érte, hiszen egy emberi kapcsolat is akkor tud elmélyülni, ha vannak közös erőfeszítések, közös élmények, közös eredmények…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. áprilisi lapszámában.
National Geographic 33: Muhammad Mansoor Mohiuddin
Az orvos, aki szívdonorok rendhagyó csoportjával folytat kísérleteket.
National Geographic 33: Isabel Cristina Gámez és Oscar Andrés Méndez
Egy építész és egy mérnök, akik megtalálták a műanyaghulladék hasznosításának új módját.
National Geographic 33: Lewis Pugh
Az extrém sportoló élete küldetésének látja, hogy óvja a Föld sérülékeny élőhelyeit.
Őshüllők ma is eleven kortársa
A tokfélék – stílszerűen szólva – minden bajt megúsztak 162 millió éven át, de aztán az ember ténykedése a kihalás szélére sodorta őket. Az élő kövület utolsó egyedeinek megmentéséért nagy erőkkel küzdenek a kutatók.
Megmenthetők-e Új-Zéland ritka madarai több millió ragadozó kiirtásával?
Új-Zéland népe elhatározta, hogy a különösképpen kártékony ragadozók totális kiirtásával védi meg őshonos, becses madarait. A világ eddigi legnagyobb léptékű természetvédő projektje könyörtelenül hatékony szakaszába lépett, ugyanakkor még az is nagy kérdés, hogy mely fajokat kell menteni, és melyek a pusztítandók.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
