Lombkoronázás

ÍRTA GILICZE BÁLINT

Milyen a szép erdő az erdőökológus szemszögéből?
A szépség szubjektív fogalom, de annyit mindenképp elmondhatok, hogy az erdőökológusnak igazán a természetes erdők tetszenek. És nehéz is tagadni, ez a „szépségideál” messze áll attól a képtől, ami az emberekben él. A természetes erdők nem igazán átláthatók, és az ösvényektől, állatcsapásoktól eltekintve gyakran szinte járhatatlanok. A földön korhadó ágak mindenfelé, kidőlt fák törzsei, itt-ott haldokló vagy már elpusztult öreg fák, amelyek között egy-egy vihar vagy jég által letarolt területen sűrű bozótos növekszik. Számos fafaj versenyez és él meg egymás mellett, ezek kora is egészen változatos lehet, az ifjoncoktól az igazi matuzsálemekig. Az avatatlan szem számára bizony eléggé rendezetlennek tűnik az összkép.

Másféle szépségre vágyunk?
Sokféle emberrel van módom beszélgetni, és úgy látom, Magyarországon – hasonlóan a kertkultúrához – még mindig tetten érhető az a nézet, hogy az a legjobb, ha elvágólag rendezettek a dolgok. Sokan tehát az erdőtől is ezt várják: lehetőleg egy fafaj uralkodjon, minden fa legyen ugyanolyan törzsvastagságú, az erdő nyújtson egyfajta rendezett összképet átlátható és átjárható fasorokkal. Középhegységeinkben rengeteg helyen megfigyelhető ez a jelenség. A jóformán egykorú, sudár fákból álló bükkösök vagy az ültetett nemesnyárasok ezt az ideált jelenítik meg. De a legtöbb más, erdőművelés alatt álló területből általában hiányzik a természetes erdők számos életfázisa és alkotóeleme. Ám a túl nagy rendezettség szembemegy a természet törvényeivel, ennek pedig nem tud örülni az erdőökológus.

Meglehet, csak arról van szó, hogy legtöbben esetleg nem tudnak mihez viszonyítani.
Való igaz, hogy Magyarország területén igazán természetes erdőből már csak nagyon kevés maradt, és ezek inkább rezervátumjellegű területek, mint amilyen a Mátrában található Kékes Erdőrezervátum. Ahhoz az erdőhöz kétségtelenül nem nyúlt emberi kéz a belátható múltban. A természetjárók főként az elmúlt két évszázad erdészeti gyakorlatának eredményével találkozhatnak, ennek alapjait még Mária Terézia korában rakták le.

Menjünk még korábbra! Kezdetben volt ugyebár a…
…jégkorszak, ekkortájt még tundravidék volt a Kárpát-medence közepe. Aztán nagyjából tizenegyezer évvel ezelőtt az éghajlat hirtelen enyhülni kezdett, és ezzel párhuzamosan gyors ütemben jelentek meg az erdők. A kis tavacskák, lápok mélyére ülepedett ősi virágpor elemzésével lehetett is azonosítani, hogy az egyes földtörténeti korokban milyen növényzet válhatott uralkodóvá az adott területen.

Milyen volt a civilizáció megjelenése előtti időkben a helyzet?
Az ember tevékenységének jelentősebb hatásait megelőzően a mai Magyarország területének nagy valószínűséggel akár 80-85 százaléka erdő lehetett; – a többi erdős sztyepp, no meg lápok, mocsarak. A művelhető területekre áhítozó ember változatos módszerekkel használta és irtotta az erdőket, az égetés mellett az én őseim találmányával – az aszalással. Ennek során gyűrűszerűen lehántják a fák kérgét, így azok ott helyben, lábon teljes mértékben kiszáradnak.

Hogyan változott a helyzet a honfoglalás korára?
Az előbbiekkel együtt abban az időszakban is még 60-70 százalékosnak vehetjük az ország erdőborítottságát. Ekkorra már réges-rég túl vagyunk a mai szemmel meglepőnek tetsző – fenyő-nyír, mogyoró, később tölgy uralta – erdőtörténeti korszakokon…

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. májusi lapszámában.