Veszélyben a víz alatti csodavilág
A világ talán legkáprázatosabb korallszirtjei a Fülöp-szigetek mentén húzódnak. Egy részük védett, de többségüket súlyosan károsítja a globális fölmelegedés és a nyakló nélküli halászat.
ÍRTA: KENNEDY WARNE
FÉNYKÉPEZTE: DAVID DOUBILET és JENNIFER HAYES
Sivatagba jutottam, de homoknak nyoma sincs körülöttem. Törmelékerdőben, egy korallszirt döbbenetesen sivárrá lett, kilúgozódott maradványai felett lebegek a vízben.
A Fülöp-szigetek vizein varázslatosan tündöklő korallpaloták fogadtak. Természetesnek is tűnik ez, hiszen az Indiai- és a Csendes-óceán határterülete, az úgynevezett Korall-háromszög a tengeri élővilág egyik legváltozatosabb térsége. Jó félezer korall, az ismert fajok nem kevesebb mint háromnegyede honos ezekben a vizekben, a korallszirtek összfelülete írországnyi területet tesz ki.
Víz alatti metropoliszokat alkot itt a korall, az apróbb-nagyobb lakók száma szinte felmérhetetlen. A háromszög csúcsán, a Fülöp-szigetek vizeiben közel ezernyolcszázféle korallhal honos. Ám ahol most lebegek, a koralltemetőben már csak a túlélőkkel, hírmondókkal találkozom. Feltűnik egy tisztogatóhal – és a látványba belesajdul a szívem. A korallvilág ökoszisztémájában a tisztogatóhal munkaköre, hogy megszabadítsa a többi halat az élősködőktől és egyéb tengeri potyautasoktól. De ennek itt már nincs kit-mit tisztogatnia: vigasztalan magányban úszkál. Körös-körül úgy fest a korall, mint hurrikán tombolása után az erdő kidőlt fáinak tömkelege. A holt csonkok között most hirtelen megcsillan
valami a fényben. A kezembe veszem: lám, egy darabjaira tört üvegpalack talprésze.
Láttam már hasonló palackot errefelé: nitráttartalmú műtrágyával töltik meg, aztán gyutacsot és kanócot tömködnek a nyakába. A kanócot meggyújtják, aztán a tengerbe hajítják a háztáji bombát. Az nagyot robban a víz alatt, a detonáció azonmód elpusztítja, de legalábbis elkábítja a közelben úszkáló halakat, már csak össze kell szedni a zsákmányt a víz színéről. A régi időkből „dinamitos halászatnak” nevezett módszer a halászra magára nézve is életveszélyes. Ha idő előtt robban a palack, a halász keze-karja, olykor az élete bánhatja.
Két nappal azelőtt, hogy vizsgálódni kezdtem a Cebu szigetétől 30 kilométerre keletre húzódó Danajon-zátonynál, egy helybeli belehalt a balul sikeredett robbantásos halfogásba. A Fülöp-szigetek számos térségében nagy múltjuk van a halászat legpusztítóbb fortélyainak: ki robbanóanyagot használ, ki ciánnal űzi ki a halat a korallerdő repedéseiből, ki sűrű hálóval fogja ki mindazt, ami él és mozog. Egytől egyig tiltott mindegyik módszer, ám a helyiek csak nem hagynak fel velük.
Csökönyös állhatatosságuk a korallszirtek fennmaradása szempontjából kész katasztrófa. Irtóhadjáratuk sokkal gyorsabban pusztítja az élővilágot, mint a túlhalászás, a vízszennyezés és a klímaváltozás. A vízközi messzeségben földereng egy alak: úgy látom, a dinamittal robbantott korall között kutat. Odaúszom hozzá. Hosszú ujjú ing van rajta, és utcai nadrág, búvármaszkja csak a szem- és szájrésznél takarja, a szemüvege sem mai darab. Lábára uszony gyanánt furnérlemezt szíjazott. „A medúzák miatt kell?” – bökök jelbeszéddel a maszkjára.
Aki idáig hozott motorcsónakon, mesélte, hogy egyszer dobozmedúzát terelt itt elébe a balsors. A medúza méreganyaggal teli csápjai rátapadtak a bőrére, annyi ideje maradt csak, hogy segítségért kiáltson, pillanatok alatt eszméletét vesztette. Karján és a hasán tizenöt év elteltével is jól látszottak a sebek hurkás hegei. „Nem, hanem a napfénytől véd” – mutogatott vissza a búvár.
Mint aztán elmesélte, nemritkán fél napot is eltölt a víz tetején, halat keresgélve a korallok között, hogy a családnak legyen mit ennie. Plasztikdobozt köt magára madzaggal, abba gyűjti a fogást: csigát, tengerisünt, rákot, és ha szerencséje van, halat. Egyik kezében vágóhorog, a másikban szigony. Szúr, döf vagy odacsap, aztán ha megvan, bedobozolja a zsákmányt. Hirtelen fekete festékanyag spriccel szét a vízben: tintahal akadt a szigony végére. A halász azután letép az aljzatról egy tengeriuborkát, odaadja a kezembe. A tüskés jószág végbeléből azonnal fehér fonalkák csapnak ki, körbefonják a kézfejemet, olyan erősen tapadnak, mintha pillanatragasztóval lennének bevonva. Igen, így reagál a tengeriuborka, ha megzavarják. Lefejtem magamról a fonalait, aztán megy ő is új keletű ismerősöm zsákmánygyűjtő plasztikdobozába. Sok szorgalmas halász gyűjti így az asztalra valót a Korall-háromszög vizeiben. Mind többen vannak, a hal meg egyre fogy. Filippínók milliói élnek napról napra az óceánból…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. júniusi lapszámában.
Fengéknek malacuk van
A kínai repülőtéren hagyott malacot egy nyugdíjas fotográfus és családja fogadta be. Piggy fotóról fotóra gyarapodott, és bizony szép nagy lett.
AI: A Föld-típusú bolygók kutatóit is segítheti
A Földön kívüli élet nyomait fürkésző csillagászok részletesebb képet kapnak a világűrről, és újraértékelhetik a begyűjtött adatokat, hátha valami elkerülte a figyelmüket.
AI: már agyműtétek során is segítheti a sebész munkáját
A koponya felnyitva, az óra ketyeg. Az agysebészek már forradalmian új módszerrel vizsgálhatják az agy pillanatnyi állapotát.
AI segít megfejteni az ókori népek titkait
Az új AI-eszközök birtokában már azokat a rendkívül sérülékeny papirusztekercseket is elolvashatják a kutatók, amelyeket eddig nem mertek szétbontani. Lehet, hogy a mesterséges értelem fejlődése újraírja majd egész történelmünket.
Mesélnek a víz alatti erdők
A folyó mentén élő helyiek tárják fel a brazíliai ökológus előtt az Amazonas titkait.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
