Tapintható igazságok
Az első érzés, amit újszülöttként megélünk, a nyugtató, dédelgető cirógatás. Egyre több derül ki arról, hogy egészségünk és ember voltunk szempontjából milyen hatalmas jelentősége van az érintésnek és az ölelésnek.
ÍRTA: CYNTHIA GORNEY
FÉNYKÉPEZTE: LYNN JOHNSON
A tapintásérzékelés rohamosan gyarapodó szakirodalmában megannyi új teóriát, jövőlatolgató elképzelést olvashatunk; de itt és most összpontosítsunk arra a röpke négy másodpercre, amíg Amy Prestwood ujjai körbeérték, átfonták Brandon műkezének ujjait. A férfi láthatóan megdöbben. Fölkapja a fejét. A szeme kimered, tágra nyílik. A szája tátva. Amy az arcába néz, ám Brandon nem látja, tekintete a semmibe réved.
„Éreztem őt – mondta később. – Tapintani tudtam a bőrét. Sírva fakadtam. Azt hiszem, ő is.” Igen, Amy is sírt. Akkortájt, amikor Brandon megmutatta nekem Clevelandben ezt a képsort, még tombolt a COVID-járvány, így kint ültünk le. Brandon órákat töltött bent, a laborban, már nagyon rá akart gyújtani. Akkor találkoztunk első alkalommal személyesen. Nem emlékszem, hogy is döntöttünk, hogyan jutottunk túl a „fogjunk kezet, vagy hogy legyen?” dilemmán – nem, nem Brandon sérült keze volt a probléma, hanem az, hogy a járvány közepette emberfi a nem tudta, hogy megérintheti-e a másikat, vagy sem.
Bizonyára emlékeznek a fotókra, az abroszon vagy zuhanyfüggönyön át ölelkező családtagok képeire. A National Geographic magazinban is megjelent egy szívszorító felvétel: anya és lánya hónapok óta először öleli egymást a műanyag fólián át. Tudom, mit érezhettek: mi is hónapokon át csak a kert két végéből láthattuk egymást a lányommal, de aztán ő is talált valami plasztikfóliát. Soha nem felejtem azt az ölelést.
Igen, volt közöttünk egy gyűrött, nyiszorgó, plasztiklepel. Így nem is lehet igazi az érintés, gondolhatják most sokan. Ám „kiéhezettségem”, mondja a John Moores Egyetem agykutatója, Francis McGlone, olyan erős volt, hogy ezt mind észre sem vettem. „Mint a vitaminszükséglet. Akárhogy is, pótolni kell” – fogalmaz McGlone. Valójában mit kell pótolni? Nagymamám most hamiskásan nézne rám: egyáltalán mi kérdeznivaló van ezen? Az agykutatók és pszichológusok mindenféle biológiai markerekkel magyarázzák, amit ösztöneink sugallatára eleve nyilvánvalónak érzünk: azt, hogy a legtöbbünknek szüksége van mások fizikai jelenlétére, csak mások megnyugtató érintései révén maradhatunk egészségesek.
Mielőtt elárulnám, hol látott napvilágot először ez a szöveg, következzék belőle pár részlet: „Az érintés a társas interakciók fontos eleme, alapvető szükségletünk […] A társas érintkezés megnyugtatóan hat ránk stresszes, feszült helyzetekben […] a stresszhormonok szintjét csökkentve visszafoghatja a vészhelyzeteket kezelő agyi területek működését […] A vizsgálatok arra mutatnak, hogy a tapintási ingerek serkentik a hipotalamuszban képződő egyik neuropeptid, az oxitocin felszabadulását […] Ha magas az oxitocinszintünk, jobban bízunk másokban, könnyebben kooperálunk, és létesítünk kapcsolatot idegenekkel, jobban tudjuk értelmezni mások érzelmeit, és jobbak vagyunk a konfliktusok megoldásában.”
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. júniusi lapszámában.
Ősi mitológia mai tanulságokkal
Gauder Áron új animációs filmje, a Kojot négy lelke az amerikai őslakók teremtéstörténetén alapul, de egyetemes következtetésekkel – ennek kapcsán beszélgettünk a rendezővel.
Pókos portrék
Különleges, izgalmas közelképek bizonyítják, hogy a pókok egyediek és rendkívüliek, sőt olykor bájosak is.
Hullámok ölelésében
A Felső-tó belső világában, az Apostle-szigeteken a természet nem csak teremt, időről időre pusztít is – de mindig a megújhodásért.
Hóba vesző álca
A havasi nyúl lételeme a téli zimankó. A felmelegedés így végzetes hatással lehet rá.
Felfedezések új kora
Éves listánkon olyan helyeket mutatunk be, amelyek ideálisak ismereteink és kapcsolataink bővítéséhez, a természet csodálásához.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
