Csak a botot fogjuk?
Sokak imádott hobbiját, a sporthorgászatot is elsodorja a klímaváltozás, mert a melegedő folyókban, tavakban egyre kevésbé tud megélni a pisztráng, a lazac és megannyi más hal.
ÍRTA: CHRISTOPHER SOLOMON
FÉNYKÉPEZTE: KHOLOOD EID
Égbe törő bércek alatt, Montana állam nyugati részén, kőhajításnyira Észak-Amerika legmagasabb hegyvonulatától indul a Flathead folyó középső ága. Hosszú és kacskaringós utat tesz meg a zöldellő vadonban, közben befogadja a Slippery Bill hegyről és a Muskrat-hágóról lezúduló hóolvadékot meg még vagy fél tucat patak, csermely vizét, egyre csak bővül és nő, mígnem az amerikai Vadnyugat egyik kedvenc folyamává dagad. A gyorsan melegedő nyári délelőttön a habok játékosan paskolják egy pici kis nő lábát. Foncsorozott napszemüveg és csalikkal teletűzdelt simlis sapka: Hilary Hutcheson az, a műlegyes horgászat avatott kalauza, egyben környezetvédő aktivista, aki országszerte előadásokat tart a klímaváltozásról.
Nyugat-Montanában a horgászszezon rövid, és így kemény tempót diktál. Július végére Hutcheson hangja már olyan reszelős, mintha ócska megafonon keresztül hallaná az ember. „Mindjárt itt az agybajos augusztus, addigra már szanaszét vannak a túravezetők idegei. Éjszaka alig pihenünk, nappal meg ki sem látszunk a melóból. Azt mondogatjuk, hogy majd decemberben jól kialusszuk magunkat” – magyarázza Hilary. Csak akkor derül jobb kedvre, amikor kimehet a folyóra. Mint aznap is – ellökte a gumicsónakot a parttól, kezébe kapta az evezőket, és folyásirányba kormányozta a járművet. Szép, napos, enyhe idő volt. A parton fakó rózsaszín és zöld kavicsok. A folyó úgy nyújtotta felénk kövekkel, égbolttal és halakkal teli világát, mint valami kincsesládika. A 44 éves Hilary itt nőtt fel a Flathead vidékén. Mindenki másnál jobban ismeri a folyó ágait. Többször is kikormányozta a csónakot a sodrásból, horgonyt vetett, és nógatott: figyeljem a vizet, hátha megpillantok egy orgyilkos pisztrángot, amint a felszín közelében vadászik. Csak ezután kezdtünk el legyezni. Hideg sör lapult a hűtőtáskában, jó fogást remélhettünk, képtelenségnek tűnt, hogy ezt a vizet bármi gond-baj fenyegeti.
Pedig fenyegeti: a Flathead középső ágát is utolérte a változás. A közeli Glacier Nemzeti Parkban zsugorodik a gleccser és a hótakaró, amelynek olvadékvize táplálja a folyót. A vízfolyások rendszere kiszámíthatatlanná vált, a horgászok szákjában pedig mind több a hibrid hal. Mindez már 2019-es látogatásom idején is megmutatkozott, a tavalyi nyár azonban minden korábbit alulmúlt. Kaliforniától Montanáig több nyugati szövetségi államban alig hullott hó, a telet tikkasztó tavasz követte, és június végén sokfelé rekordhőséget mértek. A hidegvízi halak egyre csak senyvedtek. Idahóban az alacsony vízállás és az extrém meleg miatt a Silver Creek természetvédelmi terület – Ernest Hemingway is előszeretettel járt oda horgászni – nem fogadott látogatókat. Montanában több híres pisztrángos folyón rendelet tiltotta a horgászatot délután 2 óra és éjfél között, mert a legforróbb órákban végzetes stressz érte volna a kifogott, majd visszaengedett halakat.
A klímaváltozás egyik legaggasztóbb következménye a Flathead folyónál, hogy az őshonos pisztrángok egyre gyakrabban ívnak betelepített rokonaikkal – utóbbiak terjedését a rendszertelenné vált vízutánpótlás is segíti. Ha minden így megy tovább, kipusztul a folyóból az amerikai horgászok egyik kedvence, az orgyilkos pisztráng. A globális felmelegedéssel kapcsolatban hovatovább már csak a legsúlyosabb katasztrófákra figyelünk föl – arra, hogy gyorsan olvad Grönland jégtakarója, hogy az aszályos nyár és ősz után decemberben tűzvész pusztít Coloradóban.
A mindennapi életünket kevésbé érintő változások miatt viszont nem sokat aggódunk. Ilyen változás a természetes vizek melegedése is, noha világszerte több a hidegvízi hal, mint a melegvízi, és közvetve a sporthorgászat szempontjából is súlyos veszélyt jelent a globális fölmelegedés. Nyilván most sokan legyintenek: bagatell dolog!
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. júniusi lapszámában.