Itt vagyunk!
Észak-Amerika indiánjai önrendelkezési jogaikért harcolnak: maguk akarnak dönteni a földjeik felől, saját törvényeik, hagyományaik szerint szeretnének élni.
ÍRTA: CHARLES C. MANN
FÉNYKÉPEZTE: KILIII YÜYAN
Őseik földjét követelik
tla-o-qui-aht törzs – Kanada
Az óriási tuja törzse két méter hosszú, méternyi magas és csaknem ugyanolyan széles, Gordon Dick a fa tetejét nyesegette éppen; a láncfűrész belekapott, szállt a fűrészpor. Joe Martin, fülén zajszűrő fejhallgatóval, guggolva figyelte, hol tart éppen a penge, alig látható kézmozdulatokkal jelezte: kicsit feljebb, lejjebb, úgy, most jó lesz. A levegőt betöltötte a tuja orrfacsaróan csípős, gyógynövényekére emlékeztető illata.
Joe Martin indián, a tla-o-qui-aht (tlaokiaht) törzs tagja, fafaragó, a kanadai Brit Columbia tartományban, a Vancouver-sziget nyugati partján él, Gordon Dick a szomszédos tseshaht (cesát) törzs sarja. Egy tomporán ülő farkas szobrát nagyolták éppen, félmagas totemoszlop készül majd belőle. Odébb egy hét- meg egy kilencméteres oszlop hevert: már az utolsó kis igazításokat várták, oldalukon faragott szimbólumok, medvék, mítoszbeli tengeri kígyók, farkasok sorakoztak.
Az egyik totemoszlopot idén nyáron állítják fel Martin családjának Meares-szigeti falujában, a Tofino üdülőhely közelében fekvő Opitsahtban. A faluban valaha száz meg száz totemoszlop állt, de egy 1884-ben hozott törvény miatt az indiánok kénytelenek voltak engedni, hogy múzeumok és gyűjtők ingyen vihessék, amelyik oszlop megtetszik nekik. A totemfi gurák ősi indián tanítások ábrázolásai, ám hangsúlyos jelenlétük az oszlopokon sokkal többet jelent, szögezte le Martin: „Azt, hogy itt vagyunk. Hogy ez a mi földünk.”Meares, Tofi no és a Clayoquot-öböl többtucatnyi szigete a tla-o-qui-ahtok ősi földje. A törzs régi elnevezése clayoquot (klajokvot), az öböl ennek okán kapta a nevét. Kanada kormányának értelmezésében ez az ezer négyzetkilométernyi terület részint nemzeti park, részint fakitermelő övezet, részint magánbirtok, pár indián faluval tetézve. A tla-o-qui-ahtok viszont ragaszkodnak hozzá, hogy övék az egész vidék, hiszen mindig is az volt, nyomatékképpen saját törzsi parkká nyilvánították a teljes területet.
Az ősrégi tuják többségét évtizedekkel ezelőtt kivágták ezen a tájon, a fakitermelők rettenetes dúlást végeztek, csak talajeróziót hagytak maguk után. „Ötven éve történt. Jöttek és mentek, nem törődtek a táj gyógyításával. Ahogy Brit Columbia és Kanada vezetői sem. Így most ránk hárul a feladat” – szögezte le a törzs természeti kincsekkel foglalkozó illetékese, Saya Masso.
A tla-o-qui-ahtok elterelik a patakokat, helyreállítják a hajdani ökoszisztémát, védik a hering
ívóhelyeit, a legértékesebb területekre vezető utakat a látogatók elől is elzárták. A természetvédelem mellett oktatóprogramokat indítanak, természetvédelmi őröket képeznek ki, és ami a legfőbb, rábírják a vállalkozókat, hogy 1 százalékos különadóval, afféle önkéntes forgalmi adóval támogassák a törzs törekvéseit.
Az indiánoktól gyakran hallani ezt a fogalmat: önrendelkezés. Masso, Martin és a többiek olyan közösségben szeretnének élni, amely a modern világnak is része, de hagyományaihoz is ragaszkodik, nem mellékesen az állami hivataloknak is egyenrangú partnere lehet. „Az önrendelkezés azt jelenti, hogy mindenhez hozzáférünk, ami a miénk” – szögezte le Leroy Little Bear, a kainai törzs tagja – nem kis részben neki, a Lethbridge-i Egyetem nyugalmazott professzorának köszönhető, hogy 1982-ben bekerülhettek a kanadai alkotmányba az őslakosok jogai.
A tla-o-qui-aht törzs nincs egyedül. A teknős hátán kialakult világ mítosza alapján megannyi indián törzs nyelvén Teknős-szigetnek nevezett Észak-Amerikában az őslakosok leszármazottai itt is, ott is visszakövetelik jogaikat, amelyekről voltaképpen soha nem is mondtak le. Kanadában 4,4 millió négyzetkilométeren, az ország területének kétötödén az indián törzsek és a kormány illetékesei már közösen alakítanak környezetvédő testületeket. A nakoda, másként assiniboine (assziniboin) és az aaniih (ánih), azaz gros ventre törzs tagjai az Egyesült Államok Földgazdálkodási Hivatalával (US BLM) karöltve dolgoznak a montanai préri hajdani képének visszaállításán. Sikerült elérniük, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 2020-as ítélete alapján a területi bíróságok megerősítsék: Oklahoma közel felerészben az indiánok földje.Hasonlóan az afrikai-amerikai aktivistákhoz, akik kis lépésekben, perek és törvények során át harcolták ki a polgárjogokat, az indián törzsek is fokozatosan szerzik vissza szuverenitásukat: mindig csak a soron következő perre, tárgyalásra, törvényre, programra összpontosítanak…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. júliusi lapszámában.
Titokzatos mélységekben
Búvárjárművekkel és ultramodern eszközökkel vizsgálják a kutatók bolygónk legkevésbé feltárt élőhelyét, az óceánok mélyét.
Többrétű küldetés
Zoleka Filander odalent az aljzatot vizsgálja, a szárazföldön pedig leendő kutatókat oktat és lelkesít.
Így áll össze egy szaurusz
A kiásástól a kiállításig: években mérhető, észbontóan aprólékos munka és sok millió dollár kell egy dinoszaurusz föltámasztásához.
Üdvözöljük a barna medvék földjén!
Alaszka zordon katmai part vidékén személyes ismeretséget köthetünk a rettegett csúcsragadozókkal.
Denevérek: igaz szerelmi történet
Sokan irtóznak tőlük, de olyanok is vannak, akik beleszeretnek a denevérekbe.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
