Páncélozott élő kövület

Tőrfarkú rákok már 450 millió éve kúsznak-másznak a tengerfenéken. A gyógyászatban játszott szerepüknek sajnos nagyon megfizetik az árát.

ÍRTA: AMY MCKEEVER
FÉNYKÉPEZTE: LAURENT BALLESTA
A tőrfarkú rák tartós darab, mondhatni a fennmaradás a fő mestersége. Ősi szabású gerinctelen, tüskés hátsójával, rohamsisakforma védőpáncéljával, öt lábpárjából négyen
meredező éles ollójával már vagy 450 millió éve lényegében változatlan alakban bolyong
az óceánok aljzatán. A dinoszauruszokat kipusztító kisbolygó becsapódását átvészelte, de az emberiség ténykedéseit túlélni már neki is keserves feladat.


Mint sok más tengeri lényt, a tőrfarkú rákot is ételként fogyasztja, valamint halcsaliként használja az ember. Közben túlhalássza, és tengerparti ingatlanberuházásaival elorozza a szaporodóhelyeit, ráadásul milliószám gyűjti, mivelhogy a tőrfarkú kék testfolyadéka különleges, az oltóanyagok fejlesztésében kulcsfontosságú véralvadásgátló faktort tartalmaz. A tőrfarkú tehát emberéletet ment, és ez gyakran az életébe kerül, különösen Ázsiában, ahol testfolyadékát az utolsó cseppig lecsapolják, ahelyett, hogy csupán egy keveset vennének el tőle, és így hagynák tovább élni.


A japán tőrfarkú rákok egyedszáma már fele sincs a hat évtizeddel ezelőttinek, a Fülöp-szigetekhez tartozó Pangatalanon viszont a tőrfarkú afféle túlélőművészként lett nevezetes. A szigetet valósággal kizsigerelték az évek során: fáit kivágták, mangroveerdőiből faszén lett, korallzátonyait elpusztították a dinamittal-cianiddal dúló orvhalászok. 2011-re alig maradt nagyobb állat a sziget vizeiben – az egyik a 40 centis tőrfarkú rák volt…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. augusztusi lapszámában.