Ahol még eleven a mítosz
A csodákkal teli Big Bend Nemzeti Parkban még nagyon is él a nyugat-texasi kopár, sivatagos határvidék legendája.
ÍRTA: ROBERT DRAPER
FÉNYKÉPEZTE: BRYAN SCHUTMAAT
Ezen az októberi reggelen egymagamban baktattam a nyugat-texasi Big Bend Nemzeti Parkban a Déli Perem néven emlegetett sziklakaréjt övező 20 kilométeres túraútvonalon. Pirkadat után érkeztem a parkba, autómat kaliforniai szamárnyulak és földikakukkok kísérték az országút mentén. A kaptató két órán át folyamatosan emelkedett mind magasabbra. Életnek nyomát sem láttam, eltekintve a csapongó lepkéktől, egy-két sárgatollú Scott-trupiáltól meg egy hazafelé tartó hátizsákos turistától.
A csúcson rövid pihenőt tartottam. Megcsodáltam a festői látványt, az alant elterülő, meglepően zöld észak-mexikói sivatagot. A másik irányból is érkeztek túrázók. Egyikük elmesélte, hogy egyszer már látta ezt az anyamedvét meg a kicsinyeit. Bár mindenütt táblák figyelmeztetnek a jelenlétükre, a park területén legfeljebb negyven fekete medve él. Közel harminc éve járok már ide, de most először találkoztam fekete medvével. Ez a mackó ritkán támad emberre, ám erről a bizonyos nőstényről a közeli Marathon városában hallottam valamit, ami elővigyázatosságra intett: azt, hogy nemrég pusztult el a harmadik kölyke, szegény egy autó kerekei alá keveredett. És most itt álltunk szemtől szemben. Elfordítottam a tekintetemet, és igyekeztem nyugodt léptekkel továbbhaladni. Közben persze lázasan járt az agyam. Gyászolnak-e a medvék? És vajon bosszúálló hajlamúak-e? Csakhamar éles kanyart vett az ösvény, így jól láthattam, hogy a megfogyatkozott família visszaporoszkál a sűrű bozótosba. Az anyamedvéről eszembe jutott: édesanyám is elvesztette egyik gyermekét, és attól kezdve a két megmaradtra zúdította minden szeretetét.
Amerika nevezetes nemzeti parkjai, köztük a Yellowstone, a Denali és az Everglades mesésen gazdag élővilággal fogadják a látogatót. A sivatagban azonban egészen más jelentőséget nyer a flóra és a fauna. Azt bizonyítja, hogy az élet ott is meg tud telepedni, ahol senki sem számít rá. A 3200 négyzetkilométernyi Big Bendet magában foglaló Chihuahua-sivatag élőlényei makacsul küzdenek a fennmaradásért; felejthetetlen élményekben lehet ott része annak, aki ezt átérzi.
Az Egyesült Államok 27. nemzeti parkjának egyik különleges sajátossága, hogy a két ország államhatárának hozzávetőleg 6 százalékán, azaz mintegy 190 kilométeres szakaszon Mexikóval határos Arizona államban az Organ Pipe Cactus (Orgonakaktusz) Nemzeti Emlékhely is a határ mentén fekszik, de 2006 óta kerítés választja el a déli szomszédtól, mégpedig azért, mert négy évvel korábban egy mexikói rálőtt egy vadőrre. A Big Bend hosszan elnyúló, csipkézett szegélyvonalán viszont nem húztak fel fizikai akadályt, így a nemzeti park rendre az Egyesült Államok nemzetbiztonságáról szóló viták kereszttüzébe kerül. A drogcsempészet, az illegális bevándorlás és a terrorizmus veszélye miatt FBI-ügynökök tucatjai ügyködnek a Big Bend vidékén. Micsoda paradoxon: az ország egyik legeldugottabb nemzeti parkja, a világ nyüzsgéséből kilépni vágyók menedékhelye nem szabadulhat a véget nem érő geopolitikai viták csapdájából…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. augusztusi lapszámában.
Milyen ősi tudást adnak át a zseniális hódok?
Bár az ember kezdetben a prémjük miatt, később kártevőként irtotta a hódokat, ma már elismerjük jelentőségüket a klímaváltozás mérséklésében.
Serpák, hegyek, ormok
Tavaly, alig 18 évesen, Nima Rinji serpa minden idők legfiatalabb magashegyi mászója lett, aki a földkerekség 14 legmagasabb orma közül mindegyikre feljutott. Most még vakmerőbb célt tűzött ki maga elé: a serpák elismeréséért, megbecsüléséért áll a világ közvéleménye elé.
Hosszú vándorúton Kanada utolsó rénszarvasai
A hányatott múltú csordának új szerepet szánnak a messzi észak őslakosai.
Fotós szemmel a lángok erdejében
A kutatók szerint az Egyesült Államok nyugati részét feldúló erdőtüzek manapság „más lánggal” égnek. Fotósunk újszerű technikát alkalmazott a pusztítás következményeinek dokumentálására.
A nagy cél: mesterséges csillaggal jószerivel korlátok nélkül termelni az energiát
A magfúzió kiapadhatatlan energiaforrásnak ígérkezik. Dél-Franciaország egyik városkájában a tudomány egyre közelebb jut ahhoz, hogy csillagot teremtsen idelent, a Földön, és ezzel mindörökre kielégítse az emberiség energiaigényét.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
