Tüzet tűzzel – kis tűz a nagy tüzek ellen
Ausztrália őslakosai több ezer éves módszert elevenítettek fel. Tervszerűen égetik a bozótot, hogy óvják és új életre keltsék szülőföldjük világát – és pénzt gyűjtsenek közösségüknek.
ÍRTA: KYLIE STEVENSON
FÉNYKÉPEZTE: MATTHEW ABBOTT
Mindjárt kel a Nap, pirkad az Ausztrália északi részén, közelebbről a Warddeken Őslakos Védett Terület nyugati peremén húzódó Deaf Adder-, vagyis a Süket Vipera-szurdoknál. Amint a 25 esztendős Arijay Nabarlambarl kiugrik a helikopterből, megcsapja a kora novemberi trópusi hőség. Öles léptekkel indul a tűz felé. Az alacsonyan kígyózó lángok már felperzselték a csonttá száradt lápvidéket, elszenesedett a talaj felszíne és a teafák törzse. Nabarlambarl a lombfúvójával beáll két másik erdőőr mögé, a gépek hangja elnyomja a tűz pattogását. A trió az égő terület széléről módszeresen visszafújja a csontszáraz leveleket a lángok közé, így gátolja a tűz terjedését.
A Darwintól keleti irányban 260 kilométerre, az Arnhem-föld távoli zugában élő őslakosok
három tűzőrcsoportot alakítottak, hogy minél hamarabb elfojthassák a száraz évszak végén
rendszeresen pusztító, villámcsapások nyomán keletkező tüzeket. Vannak helyek, ahol a hosszú szálú Spinifex fűfélék is lángra kapnak, másutt a homokkő halmok hasadékaiba is bejut a térdmagasságban terjengő milliónyi zsarátnok.
Nabarlambarl most szusszanásnyi szünetet tart, végigtekint a rábízott területen. A városban
végezte el a középiskolát, utána erdőőrnek állt, hogy visszatérhessen szülőföldjére. Azóta, hogy hazatért, az elmúlt nyolc évben rengeteg történetet hallott az öregektől a több tízezer éve lakott vidéket letaroló hajdani nagy tüzekről. A fiú lerugdossa a még füstölgő kérget az egyik fa tövéről, nehogy az egészet elemésszék a lángok. „A száraz évszak elején gyújtott sok kis tűz és a közeli patak is javít az esélyeinken” – jegyzi meg. Megdörgöli a szemöldökét, kémleli a füstöt. A térségben számtalan őshonos, veszélyeztetett faj honos, köztük a fekete hegyikenguru, a törpe erszényesnyest, a fehértorkú létrafarkú madár.
Errefelé szó szerint egymást érik a vadregényes vízesések, a szédítő sziklaalakzatok, a sebes sodrású folyók és a háborítatlan erdők. Még így, vöröslő lángoktól övezve is csodaszép a táj.
A statisztika szerint tavaly 53 tüzet fojtottak el a warddekeni erdőőrök a száraz évszak végén.
Augusztus és december között itt mindig ég valami, Ausztrália északi részének harmada évről évre lángba borul. Okkal: a trópusi szavanna a földkerekség leggyúlékonyabb tája. De a tűz errefelé nemcsak gond, hanem megoldás is. A száraz évszak elején, amikor még lényegesen hűvösebb az idő, és párás levegő üli meg a tájat, Nabarlambarl és erdőőr társai nem oltják, hanem éppenséggel gyújtják a tüzeket. Áprilistól júliusig több száz kilométert járnak be keresztül-kasul, csepegtetőfáklyákkal és helikopterről ledobott gyújtólabdacsokkal lobbantják lángra a szavannás vidék tervszerűen kijelölt térségeit.
Az évnek abban a szakában ugyanis a növényzet még nedvdús, a szél gyenge, és nincs olyan
forróság, így messze nem harapózhatnak el úgy, csak szűkebb területet érinthetnek a vadonban gyúló tüzek. Ha az erdőőrök ilyenkor óvatosan fölperzselik a földet, a szezon végi tüzek már nem pusztíthatnak annyira, és könnyebben ki is olthatók. Az őslakosok nagyon komolyan veszik ezt a ténykedésüket – azt, hogy tűzzel védik otthonukat a tűztől. Övék a vidék, ők viselik gondját, lélekben is kötődnek hozzá. „Nagyon szeretek ott kint lenni” – mondja Nabarlambarl. Ezért lett erdőőr, ezért tért vissza ősei földjére…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. szeptemberi lapszámában.
„Száz évig akarok élni”
Legendás sportemberek következnek; ők annak idején messze kimagaslottak a mezőnyből, ezért kérdeztük meg őket, hogyan őrzik fittségüket, kondíciójukat idősebb korukban. Bőven kaptunk tőlük megszívlelendő, motiváló jó tanácsot.
Aktív és sportos életmód, fiatalos időskor
Tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy jót tesz az egészségnek, ha idősebben is aktívak maradunk. A cikkünkben szereplő ötvenen felüli bajnokok példázzák, mit nyer, aki idősödve is mer keményen sportolni.
Különösen csíkozott tigrisek genetikai keservei
Indiában ötven éve kis híján kipusztultak a tigrisek. Számuk azóta lassan nő, de az örvendetes változás újabb problémával, a könnyen végzetessé váló beltenyésztettséggel párosulhat. Megmenthető-e még az indiai tigris a genetikai katasztrófától?
Mi lehet az oka? – CHS: a füvezős szindróma
Egyre gyakoribb, ám még mindig rejtélyes tünetegyüttes a CHS. Egyelőre sok a kérdés, de nagyon úgy fest, hogy köze lehet az új, veszettül erős kannabiszszármazékokhoz.
Eltörli-e Mexikó múltját – A jövőbe vezető vasút?
A Maja vasút (spanyol nevén Tren Maya, „maja vonat”) úgymond Mexikó egyesítéséért, az ősi maja emlékek iránti tisztelet jegyében létesült. Ám építése áldozatokkal járt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
