Amerika új megvilágításban

ÍRTA: EMMA MARRIS
FÉNYKÉPEZTE: STEPHEN WILKES
ILLUSZTRÁCIÓ: DENISE NESTOR

Nagy dolgokat visznek végbe az amerikai természetvédők: Az elmúlt száz évben a vándorsólymot, a bölényt és a szürke bálnát is megmentették a kihalástól.
Ám tavaly mégsem azért javasolta az Egyesült Államok kormánya, hogy húzzanak ki 23 növény és állatfajt a veszélyeztettek listájáról, mert olyan kedvező lenne a helyzet. Sokkal prózaibb volt az ok: az, hogy az érintett fajok már kivesztek. A tanulság: még jobban kell igyekeznünk.

A Yellowstone Nemzeti Park melletti farm birtokosa marhát tart, és óvja a villásszarvú antilop, a jávorszarvas, a trombitás hattyú, az ürömfajd és sok más állat élőhelyét.

Forrás: STEPHEN WILKES

Barátom, Karl Wenner műtősruhában fogad, felette vászondzsekit visel. Nyugalmazott sebész, de havi néhány órában azért még oktat. Emellett az Oregon állam déli részén, a Klamath folyó lapályán található Lakeside Farms egyik tulajdonosa. Mára jóformán kiszáradt az a vidék, eltűntek a lápos területek, amelyek megszűrhetnék a Klamath vizét, így a folyó foszfordús vulkáni üledéket sodor a Felső-Klamath-tóba. Az eredmény: algavirágzás, amit igencsak megszenved a tó két védett, a világon csak itt honos fenékjáró hala. A szaporulat nagyja évtizedek óta minden nyáron elpusztul, az állomány elöregedett.

Washington államban az Olympic Nemzeti Park elhagyatott partszakasza arra int minket, hogy egyaránt védeni kell a földet és a vizet, ahogy azt a terület őslakói, a makah indiánok tették évszázadokon át.

Forrás: STEPHEN WILKES

Wennerék telente elárasztják a földjeiket, hogy irtsák a gyomot, és élőhelyet teremtsenek a vízimadaraknak. Egyszer szemtanúja voltam, amint óriási csapatban megérkeztek éjszakára a kacsák meg a hattyúk. Távcsővel ültünk egy gát tetején, és pásztáztuk a vízre szálló forgatagot. Wenner madárbolond, és szenvedélye bizony ragadós. Ám amikor tavasszal lecsapolták a földeket, kiderült, hogy a vízben feldúsult a foszfor, és már ártalmas, szennyező mennyiségben van jelen. Wennerék ezért elhatározták, hogy a kormánytól kapott 350 ezer dolláros támogatásból a 160 hektárnyi farm egy részén, 30 hektáron állandó vizes élőhelyet teremtenek. A lápi növények sokasága majd felfogja az öntözővíz foszforos üledékét, nem engedi, hogy bejusson a tóba. Az új helyen egész évben megannyi növény, madár és idővel
a két fenékjáró hal is otthonra lelhet. Werner szerint „az óvilági telepesek érkezése előtti állapotokat már nem lehet helyreállítani, de legalább meg lehet közelíteni”. Lelkes tehát, de bevallja, hogy a vadvilág védelme nem mehet a gazdálkodás kárára. „Azért számolgatni is kell közben.” A négyszög alakú mesterséges lápot nádasok és fűzfák határolják. Közepén félig víz alá került gát húzódik, szigetein pompásan érzik magukat a vadludak. Miközben elsétálunk az újdonatúj láp mellett, Wenner lelkesen mesél a megtelepedett állatokról, köztük a kacsahadról: érkezett fehérfejű kerceréce, búbos, kanalas, rókafejű és tőkés réce is. Lám, ott meg egy fénylő folt a nádasban: „Nicsak, megjött az első sárgafejű csiröge!”

Wilkes 20 méter magasból, emelőkosárból fotózta New Orleans sziluettjét a Superdome kupolájával. 2012 fotót készített, ezekből 43-at kiválasztva állította össze a montázst.

Forrás: STEPHEN WILKES

A természetvédelemnek számtalan formája ismeretes. Ökoszisztémák helyreállítása, harc a klímaváltozás ellen, a vadászat és a halászat szabályozása, környezetszennyező források felszámolása, fakártevők megfékezése, veszélyeztetett állatok áttelepítése, inváziós ragadozók
irtása. Egy a lényeg: a növényeknek és az állatoknak is megfelelő élőhely kell. A tengereken
a túlhalászás, a szárazföldön és az édesvizekben az élőhelyek fogyatkozása jelenti a fő veszélyt. Válasszunk bármilyen védelmi stratégiát, ha nincs megfelelő környezet, elmarad a siker…

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. szeptemberi lapszámában.