Olvadó jégcsodák
Az Alpok jégbarlangjai, föld alatti kristálypalotái a felmelegedés miatt egyre gyorsabban enyésznek, pusztulnak.
ÍRTA DENISE HRUBY
FÉNYKÉPEZTE: ROBBIE SHONE
Kisgyerekként Karoline Zanker elvarázsolt kastélyban játszhatott. Salzburghoz közel, a bájos
Sankt Martin bei Lofer falucskában lakott, és amikor csak kedve támadt, nekivághatott a Lofer-hegységnek. Fölkaptatott egészen az erdőhatárig, és a fenséges ormok árnyékában, 1585 méteres magasságban átszuszakolta magát egy mészkőrepedésen. Kúszni kezdett egyre beljebb, a hegy gyomra felé. A Prax-jégbarlangba igyekezett. Olyan volt ott, akár valami tündérmesében, meséli. A mennyezetről függő jég dermedt vízesésekre emlékeztetett, a több száz méter hosszú járatok aljáról jégtornyok szöktek a magasba.
A jégkristályok és jégcsapok úgy csillogtak-villogtak a kőfalon, mint a legszebben csiszolt drágakövek. „Csodálatos látvány volt” – emlékezik vissza az élményre a ma barlangi vezetőként dolgozó, 48 esztendős Zanker. A klímaváltozás azonban szertefoszlatta a tündérmesét. Tavaly, 2021 őszén hosszú órákon át kúsztam-másztam a Prax mélyén, fejlámpámmal a barlang legrejtettebb zugaiba is bevilágítottam, hátha rábukkanok annak a csodának az utolsó maradványaira, amely annak idején annyira el tudta varázsolni a kis Karolinét. Ám a hőmérő sehol sem mutatott 3 Celsius-foknál kevesebbet, így még a barlang legtágasabb csarnokában sem remélhettem, hogy jégkristályokat találhatok. „Szerintem eljött az ideje, hogy átírják a Prax hivatalos elnevezését. Mert most már egyáltalán nem jégbarlang ez a barlang” – mondja Zanker.
Barlangok főként a könnyen málló mészkőben és dolomitban formálódnak. A felszínről leszivárgó víz évszázezredek alatt kürtőket, elágazó járatokat váj ki, meg akkora üregeket, hogy akár a földfelszíniekhez fogható méretű folyók, tavak is elférnek bennük. A barlangüregek mennyezetéről alácsüngő sztalagtitok, függő cseppkövek és az aljzatról felfelé gyarapodó sztalagmitok pedig a szüntelenül csepegő vízből kicsapódó, lerakódó ásványokból formálódnak.
Az Alpok hegyei kivételesen sok barlangot rejtenek, és nem egyben olyan nagy a hideg, hogy nem cseppkő, hanem jég képződik bennük. Nem tudjuk, hány jégbarlang lehet összesen az Alpokban, de az biztos, hogy több, mint bárhol másutt: Ausztriában ezerkétszázat, Itália északkeleti részén is több százat fedeztek fel. Egyik-másik felül nyitott akna, amelynek az aljában a hidegebb, nehezebb levegő csapdába esik. Más üregekben a be- meg a kijárat más-más magasságban nyílik, emiatt erős kürtőhatás lép fel. Télen, amikor a külső hőmérséklet jelentősen a barlang belső hőmérséklete alatt marad, emelkedni kezd a benti könnyebb levegő, és a magasabban nyíló kijáratokon át megszökik. Ugyanakkor az alacsonyabban fekvő bejáratokon át hideg, friss levegő tódul be kintről, és lehűti a barlangot. Nyáron ellenkező irányú a légáram: a kintről-fentről beáramló meleg levegő a fagyos kövek között lehűl, és lefelé száll, a hideg levegő pedig az alsó kijáraton át kisüvít…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. októberi lapszámában.