Áthidalják az időt
Peruban minden évben újjáépítenek egy inka függőhidat, amely összeköti egymással a szomszédos településeket és a múltat a jelennel.
ÍRTA: ABBY SEWELL
FÉNYKÉPEZTE: JEFF HEIMSATH
A környéken lakók minden tavasszal összegyűlnek, hogy részt vegyenek a megújulás szertartásán. A falvak népe a folyó egyik és másik partján összedolgozik: majd 30 méter hosszú, combvastagságú kötelet vonszolnak végig a régi hídon. Az öreg kötélhíd foszlott-szakadt részeit levagdalják, és ledobják a szurdokba, majd háromnapi kemény munkával, ünneplés és imák közepette új hidat szerkesztenek a régi helyére.
A Qeswachaka híd öt évszázados, de folyamatosan karbantartják. Több száz évig az egyetlen
összeköttetést jelentette a perui Canas tartományon keresztülkígyózó Apurímac folyó egyik és másik oldala, a két part falvai között – egyike volt a sok kötélhídnak, amelyek az Inka Birodalom korában összekötötték a roppant terület régióit. A ma „Nagy Inka Út” néven emlegetett, több mint 40 ezer kilométer hosszú útvonal kapcsolatot teremtett az elszigetelten élő közösségek között, lehetővé tette, hogy a harcos, a hírvivő, a gazda, a mesterember eljuthasson a birodalom egyik végéből a másikba. A közlekedés kiépítése igen fontos része volt az inkák törekvéseinek: „Egy kaotikus időszak után nekifogtak újjászervezni a világot ” – fogalmaz José Barreiro, a Smithsonian Intézet Amerikai Indián Nemzeti Múzeumának (SNMAI) kutatási igazgatóhelyettese, az intézmény latin-amerikai részlegének vezetője. A Qeswachaka híd történetének avatott szakértőjeként Barreiro társkurátora volt a Nagy Inka Utat bemutató smitsonianbeli kiállításnak. „Az Inka Birodalom Cuzcóból kiinduló terjeszkedésének és az Andok ormai közötti átkelésnek is alapját képezték ezek a hidak” – mutat rá Barreiro…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2022. októberi lapszámában.